Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Bárdos József: Arany és Madách

Fontos jellemzője Évának a férfihoz tartozás is. Ennek bizonyítására is sok szövegrészre hivatkozhatnánk, akár a paradicsomi, akár a párizsi színre például. Most előbb az egyiptomi szín egy jellemző részletét idézzük: Ádám: Ki e nő és mi bűve-bája van, Mellyel, mint lánccal, a nagy fáraót Lerántja porban fetrengő magához? — Lucifer: Ez ismét a szálaknak egyike, Melyekkel gúnyul vett körűi urad, Eszedbe hozni hernyó voltodat, Ha önhitedben lepkeként csapongsz. E vékony szál, láttad már, mily erős, Kisiklik ujjainkból, és azért Nem téphetem szét. (4. sz. 608—617.) Vagy egy más helyen: Éva: S nem ott van-é helyem, ahol te vagy? (6. sz. 1333.) És később: Éva: Te férfi vagy, én ifjú s nő vagyok, Bámulatom hozzád vezet, nagy ember (9. sz. 2345—2346.) A nő lényege ebben a kompozícióban a szépség, a báj, létezése virágszerű, dalszerű, hiányzik belőle a férfi okossága, ereje, nagyravágyása. Kulcsszavai a már említetteken kívül — de ezzel teljes összhangban a szív, az érzés, az igék közül a sejt, érez. Erre is mutatunk néhány jellegzetes példát: Éva: Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk. (2. sz. 156.) Vagy az egyiptomi színből: Ádám: Fel, hölgyem, e trón pamlagán helyed: A bájnak éppen úgy fejedelme vagy, Mint az erőnek én... (4. sz. 642—644.) Ádám: Hölgyem, te szenvedsz, s nem tudom, miként Segítsek rajta. Szíveden keresztül A jajszó, mint villám, fejembe csap. (4. sz. 671—673.) Még mindig a negyedik színből (ez a szín egyébként terjes kifejlésében mutatja a kompozíciós elvet): Éva: Oh fáraó, zúzz el, de megbocsáss Ha a nép jajjá nem hagy megnyugodni! Ládd, jól tudom, hogy szolgálód vagyok, Hogy éltem célja tégedet mulatni, Felejtek mindent, kívülem, mi van, Nyomort, nagyságot, ábrándot, halottat, Hogy mosolyom üdv, ajkam láng legyen; 360