Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei

Ezzel a figyelemre méltó kétértelműséggel az ötödik versszak szinte magához karolja az előző két egységet, s így egy széles öleléssel még szorosabban egybefogja az egyébként is szigorúan egymáshoz fűződő tagmondatok logikai láncolatát. Úgy érezzük, szinte a költő ölelő mozdulata is ez, amint szívéhez szorítja a múlt egy kis darabját, az „eseménydús három esztendőt". Másrészről a teljes életmű ismeretében az is felmerül bennünk, hogy az érett Petőfi tájlírája és a tájképeken atsugárzó hazaszeretete valahol itt, a honvágy talaján sarjadt ki, ezekben a katonakori versekben. Eseménydús életének mértékével mérve hosszú idő telik el, amíg Petőfi ismét aszódi emlékeit eleveníti fel versében. A Szeget szeggel című költemény szintén Aszódhoz fűződik. A költő 1843-ban írta e versét. E két év alatt — 1841 és 1843 között — szinte egy évtizednyi esemény zajlik le a fiatal költő életében: obsittal elbocsátják a katonaságtól, három hónapot tölt szüleinél Dunavecsén, majd vándorszínész a Dunántúlon. Gimnáziumi tanulmányait is folytatja, s Pápán levizsgázik a gimnázium hetedik osztályából. És feltehetően e két év legkiemelkedőbb fontosságú eseménye a költő számára az, hogy 1842. május 22-én az Athenaeum hasábjain megjelenik első verse, A borozó. Régi vágya teljesült ezzel Petőfinek, hiszen már a Lánc' verseinek terve is a közönség elé kerülés igyekezetét jelezte. MARTINKÓ András nagy hangsúlyt helyez a fiatal költő publicitásvágyára: „Petőfi szinte gyermekkorától kezdve ... a jövő számára gyűjti, őrzi, letétbe helyezi versecskéit, s... már ekkor a publikáció vágyával, szándékával, igényével, mely már ekkor túlnéz a kollégiumi, líceumi magyar társaságok, önképzőkörök nyilvánosságán."

36 Martinkó e cikkében a már korábban említett SZEBERENYI Lajos szavait idézi, igazolva korábbi állítását: „Gyakran említette, mennyire szeretné ő, ha csak egyetlen munkáját is látná nyomtatásban."

37 A borozó megjelenésével tehát teljesült a költő szerény vágya. De még két évet kell várnia — s tudjuk, két év az ő életében igen nagy idő —, amíg az igazi publicitást megkapja: Vörösmarty, valamint a Nemzeti Kör segítségével megjelenhet első kötete {Versek, 1844). Az is igaz, hogy a sors — és a tehetség — ekkor már két marokkal méri az áhított publicitást, hiszen még folynak a Versek nyomdai munkálatai, amikor a kötet megjelenése előtt két hónappal Petőfi már egy újabb művével, A helység kalapácsa című komikus eposzával lép a közönség elé. így az olvasók, még mielőtt az 1844-ben megjelent versgyűjtemény anyagát megismerhették volna, A helység kalapácsa lapjain egy elragadó humorú, a stílusparódia kivételes tehetségével megáldott költői nyelvi bravúrjait, vérbő elbeszélő stílusát csodálhatták meg. Azt a humort és a karikatúra iránti kivételes érzéket, amelyet egy-egy későbbi rövidebb terjedelmű versében is megcsillantott a költő, s amely kópés jókedv éppúgy szerves része Petőfi művészi portréjának, mint népiessége vagy forradalmi hevülete. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ez az anekdotázó jókedv, amely éppúgy népköltészeti eredetre vezethető vissza, mint a népdalszerű formák vagy az életképek, a néhány évtizeddel későbbi Mikszáth prózai munkáinak egyik előképe irodalmunkban. Újabb színfolt ez a tónusait próbálgató fiatal költő művészi palettáján; a sorsszerűség tragikumát, a romantikus pátoszt frissebb, egyénibb színek gazdagítják. Petőfi versei között megjelenik egy-egy népi ihletettségű életkép- vagy zsánerképszerű költemény. Ezekben a lírai én mintegy háttérbe vonul, maga elé engedve a történet hőseit vagy a megjelenített figura sajátos voltában is tipikusnak mondható életérzését, fájdalmát vagy örömét. Egyikmásik ilyen költemény a románc műfajához is közelít, s ezekben a párbeszédes forma a költőjellemábrázoló tehetségének is teret ad. Ezekben a versekben is fel-felbukkan a korábban már említett humor. A Furcsa történet, a Farkaskaland vagy a Lopott ló című versek a nyomjelzői ennek az útnak, és számunkra különös fontosságú ezen az úton a Szeget szeggel című költemény. 291