Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Kovács József László: Mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság peremén (Ráckeve XVI–XVII. százada)
Menlevelet, salvaguardiat kértek a lengyel katonáktól, akik megígérték, hogy nem lesz jószáguknak bántódása, ezért amit védeni akarnak, hordják össze egy helyre. így jutottak holmijukkal a református parókiára. Ez azonban csak arra volt jó, hogy egy helyen legyen minden, amit össze akartak rabolni. Az magunk szekerét ökreinkkel egyben udvarunk elejben állították éppen tetézve megrakták, nem volt az különben, kímélést nem töttek semmiféle rendben. Hiába könyörögtek a megszállóknak, „mégse volt szánó szív: edgyik az másikon". Nemcsak a községet, hanem az eklézsiát is kifosztották, elhurcolták az „asztali ékesség" et, „kánná, pohár, tányér mind elpraedáltatott, asztali ékesség csak lóra rakatott; Szemeink láttára tőlünk elhordatott". Hogy a rablás után mesztelen hagyattunk, az Angyalinói szigetbe szaladtunk... Ott olyan menekült is akadt, akinek két hétig nem volt mit főznie. Itt töltötték a nyarat, őszig semmit sem tudtak dolgozni, elköltötték tartalék élelmüket, majd amikor Lotharingiai Károly hadai felhagytak Buda ostromával, újra reszkethettek, de most már a töröktől. Azok ugyanis az adóhátralékot követelték. Ekkor rettegve Becsére menekültek, s velük együtt adóztak. Visszatért az ostromló had, újra menekültek a nyomorult keviek. — a Somolyóba egy imegben mentünk. Kenyér szűk voltáért sokat eltemettünk Tizenhét faluval szorultunk volt egyben, a két Duna között az Somlyó szigetben, Torkig tele voltunk az súlyos ínségben, De nem volt ki szánó minket ily ügyünkben. Kunszabadszállási Mihály veszedeleméneke azonban nemcsak történeti dokumentum, hanem — költői alkotás is. Nem lenne helyes, ha lenézően holmi nótárius—irodalomnak emlegetnénk. Gyakran lenézően emlegetik a históriás éneket, mondván, nem más, mint az események száraz rímbe szedése, szólnak ezek az énekek a politikai és a hadi élet félelmes mozzanatairól, győzelmes háborúkról és vesztes csatákról, vitézek baj vívásáról, török-tatár kegyetlenkedésről, országrészek elpusztításáról, emberek lemészárlásáról. így szedi össze tematikailag PINTÉR Jenő „tudományos rendszerezése" a jellemző jegyeket. Abszurddá akkor válik, amikor így összegez: „ezek az elbeszélő költészet legkedvesebb témái"! 74 Ha nem lenne olyan bántó ez a nehézkes, lehetetlen megfogalmazás, talán nevetnénk is rajta. Takáts Sándor megközelítése lényegibb: szerinte a vitézi név után való mértéktelen vágyakozás élteti e költészetet, ez ad tárgyat, tisztességet a lantosoknak. Igaza van abban is, hogy a lantosok, hegedősök korszaka is addig tart, amíg a végházak szelleme. Amikor ez hanyatlóra fordul, a lant és a hegedő is elnémul! Varjas Béla megkülönbözteti a históriás — tudósító — ének ismertetőjegyeit. Tegyük hozzá, hogy a műfaj legjobb alkotásaiban líra és epika egyaránt keveredik, érzelem és az okok felderítése egyaránt összefonódik a legsikerültebb énekekben. Sokszor hívják a borzalmakat elpanaszló énekeket siralmas verseknek, siralmas éneknek, keserves verseknek, sőtjajszónak is! Meghatározó azonban a veszedelmének kifejezés is, ami műfaji sajátosságokat is takar, Kunszabadszállási Mihály éneke 28
