Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei

így az az erkölcsi felelősség, amely A hűtelenhez megfogalmazásában még egyedül a „csalfa lény" vállaira nehezedett, ezúttal már kevésbé személyhez kötött, kevésbé konkrét — ugyanakkor emelkedettebb, teátrálisabb, s mint ilyen, hatásosabb is. Az utóbb említett Első szerelem érdekes dilemmát jelent az ihlető forrásokat kutató tudomány számára. Egyrészről már magát azt is sokan kétségbe vonták, hogy valóban Petőfi írta volna a verset. Más tekintetben hosszas vita folyt arról is, hogy ki lehetett a költemény ihletője. Többen a csöngei Tóth-kúria kisasszonyát, Tóth Rózát tekintették a vers címzettjének, mások az aszódi Cancriny Emíliát, az „eskü szegte lánykát". A vita eldöntését megnehezítette az, hogy Petőfi később az Úti jegyzetekben Aszódhoz kapcsolta az első szerelem élményét is, de az is igaz, hogy évek múltával — a friss élmények, az „az ilyen még nem volt" ihletettségében — másokat (köztük Szendrey Júliát) is kitüntetett az „első szerelem" rangjával. így eshetett meg, hogy alig két évvel az aszódi évek után az ifjú, aki nemrég még Emíliát vádolta hűtlenséggel, ezúttal maga esett a hitszegés bűnébe, Tóth Rózát léptetve elő első szerelmévé. „Szubjektíve 1839 végén 1840 elején (és csakis akkor!) — olvashatjuk a Petőfi kritikai kiadás jegyzetében — Tóth Róza az első szerelem."

31 A vita ilyetén való eldöntése miatti csalódottságunkban az nyújthat csak vigaszt, hogy ismét néhány hónap elteltével a költő újból visszatér az aszódi évekhez, és a Galgapartihoz című versében megint Cancriny Emíliához szól meleg hangon. GALGA PARTIHOZ Üdvözöllek messze bérctetőkről Szent hejek! Hol a Galga lassú andalgással Hempejeg. Hol pájája éden volt a gyermekIfjúnak, Hol az életüdv virági Nyíltanak. Lángszerelmem szép viszonozója, Barna lány, Emlékezve küldsz e még sóhajt a Szív után, Mejjet annyi kéjnek bölcsejében Ringatál, Mejjnek első éneket lantjára Te csalál? Ah, rád vissza bús könnyhullatással Néz szemem: Vesztve téged vésze boldogságom, Mindenem!

32 Különösen kedves számunkra ez a vers, hiszen azon kevés Petőfi-írások közé tartozik (beleértve ebbe prózai műveit is), amelyek a konkrét földrajzi megnevezéssel is utalnak szűkebb pátriánkra, a Galga völgyére — s így elejét veszi minden későbbi vitának az ihlető 288