Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei

versszomját oltani akarta, az iskolai olvasmányra szánt könyvek közt legföllebb ha egy Horatiusra akadt, mert Ovidius »amorosus« könyveit csak titokban olvasta."

13 Asztalos István az aszódi iskoláról írt tanulmányának részlete az iskola könyvállományáról igazolhatja Hatvány sorait. Másrészről igen érdekes adalékul szolgálhat a gyermek Petőfit érő irodalmi hatások szempontjából Korén tanár úr könyveinek listája, amelyek közül néhány olvasmány olykor az erre érdemes diákok kezében is megfordulhatott. Ebben a feltételezésünkben erősít meg DIENES András is, amikor a korábban idézett tanulmányában Hatvány val vitába szállva ezt írja: „Tankönyveink és iskolai könyvtáraink lehettek gyengék, költői és nevelői ennek a kornak kitűnőek voltak. Ez volt a nemzet szerencséje."

14 Petőfi tehát más forrásokból merítve ismerkedhetett meg a korabeli közéleti líra nagyjaival, Kölcseyvel, későbbi éveiben Vörösmartyval, Bajzával. S más forrásokból szerezhette meg a fiatalok számára tiltott Ovidiust, a híres-hírhedett Ars amatoriát, amelyet valószínűleg már utolsó aszódi évében kamasztársaival együtt nagy érdeklődéssel olvasgatott. Ovidius iránti vonzalmáról tanúskodik a Búcsúzás egy utalása is: Száműzetett Násó, ki tanítál a Helikonra Törni utat, s akadályt meggyőzni... Az olvasmányok mellett erősen hathatott a gyermek költőre az irodalommal való találkozás egy másik formája is: a versmondás. DIENES András is hangsúlyozza ennek hatását Petőfi zsengéire: ,,... A schola latina diákjai három nyelven szavaltak, magyarul, németül és latinul. Hogy mit szavaltak, arról pontos feljegyzés nem maradt, feltételezhetjük, hogy a három irodalom gyöngyszemeiből válogatta ki Korén a deklamálandó verseket. A latinból bizonyára Ovidius, Horatius és Vergilius költeményeit szavalták."

15 Később DIENES még hozzáfűzi: ,,A deklamálás során a fiú megismerkedhetett a magyar irodalommal, a régivel és az újabbal is, — a legújabbal Aszódon aligha."

16 A klasszikus költészet hatása a legszembeötlőbb a Búcsúzás című költeményben is. Már a felütés sejteti a klasszicizáló folytatást: Immár kész koszorúnk... (Az 1836-ban elhangzott valedikció nagyon hasonló felütéssel kezdődik: Illy koszorút fűztünk...) A sor jelképessége, a koszorú metaforikus jelentése utal a későbbiekre, az erőfeszítések árán elnyert iskolai érdemekre. A kép közhelyszerűsége ellenére is plasztikusan utal a tanévzárás lényegére: a bevégzettség, a teljesség gondolatára. A verssor hangzásának ritmusa gyönyörű lendülettel vezeti be a köszöntőt, és ezt a művészi hatást fokozza a mássalhangzók szuggesztív zeneisége is. Figyelembe véve az idézett sor összefoglaló gondolati tartalmát és megformáltsági szintjét, valamint hasonlóságát az előző köszöntő kezdő sorához, az olvasónak az az érzése támad, hogy egy már korábban kimunkált, kész formulával van dolgunk, és hogy a feladatot kijelölő tanár valamely latin mintát kiemelve készen megadta a megírandó vers első mondatát. A dinamikus kezdés után a vers első 17 sora egyetlen elsöprő lendülettel harsogja el, milyen kemény tíz hónapos munka előzte meg a kiérdemelt pihenés várható örömeit. A mindössze négy hatalmas körmondat robusztus ereje lenyűgözi az olvasót. Szinte a verskezdésben említett koszorú fonadékait imitálják a széles ívű, enjambement-okkal sodródó verssorok. Másrészről a bennük megfogalmazott érzelmi ellentétek sajátos feszültséggel töltik meg ezt az egységet. Az ellentét egyik pólusán az ,,édes muzsai kör" vonzása, a másik végpontján ugyanennek fárasztó volta feszül. A vonzás és taszítás dinamizmusát jól il279