Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei

Maga Petőfi is Aszódot jelölte meg első költői próbálkozásai színhelyéül az Úti jegyzetek ismert soraiban: ,,S mily eseménydús három esztendő! 1. Itt kezdtem verseket csinálni — 2. Itt voltam először szerelmes — 3. Itt akartam először színésszé lenni. —"

4 Hogy egy gyermek versírással kísérletezett, az nem tekintendő ritka jelenségnek, sem a kiemelkedő tehetség tanúbizonyságának, hiszen tudjuk, hogy a korabeli oktatási rendszernek szerves részét képezte a versmondás és -írás, és ahogy DIENES András is hangsúlyozza: ,,... olyan versközelségben éltek valamennyien, amit a mai tanár és tanuló el sem tud képzelni."

5 S ha már Dienes Andrással a mai tanárokra és tanulókra utaltunk, azt is tudjuk, hogy napjaink érzelmileg-értelmileg érlelődő fiataljai is megkísérlik olykor versben „kiírni magukból" feszültségeiket, s ezt is inkább életkori sajátosságnak tekintjük, semmint a kirobbanó tehetség jelének. Csak akkor nyernek újfajta értelmezést ezek a költői kísérletek, ha írójuk később valóban művésszé érlelődik. PANDI Pál írja Petőfi diákkori levelezéséről szólva: „Ha Petrovics leveleit nem követték volna Petőfi versei, akkor ezekre a levelekre az örök feledés homálya borult volna."

6 Ez igaz nemcsak a korai levelekre, hanem az Aszódon írt első Petőfi-versre, a Búcsúzásra is. BÚCSÚZÁS Immár kész koszorúnk, melyet tíz holnapig izzadt Arcai, genge eszünknek gyűjtve diszét, fonogattunk A zöld Pinduc alatt, a nyájas músasereg közt! Ennyit, Nagy Tudományú Atyák, volt gyűjteni képes Elménk és iparunk! Noha édes a muzsai körben Töltni időt, noha Paliász kertjében gyönyörűebb Illatozású virágok kellnek, mint a vadonynak Puszta helyén; fárasztóbb még is a pinduszi ösvény, Vonzóbb drága Szülőnk s kedves rokonink köre, mintsem Hogy kis időre szívünk azt kész nem volna kerülni. Száműzetett Násó, ki tanítál a Helikonra Törni utat, s akadályt meggyőzni, akarunk panaszid már Nem viszi a tanodába, se Nepos hősei éltét, Ki mutatá híven, mennyit vittek vala véghez Graecia nagy fijai, s Karthágó győztesi, mely jót S mely rosszat tettek, mi csatákba valának, És hogy haltának el. Mai ünnep válni parancsol Tőletek s a tanulástól; míg bele kezdeni kell majd! Nagyságos Báró, tanodánk kegyes elnöke, s atyja! S ti tisztelt figyelők, ti nagy tudományú Atyáink! Volt türedelmetökért szívünk mint nektek adózzon? Hogy minket halgatni nem untatok el rebegőket, Gondotokért hálás kebelünk forró köszönetjét És e csekély szálkú, koszorúnkat kegybe vegyétek, A kegyes éltetöket soha gond, bú, baj ne epessze. Létünk és tanodánk nagy jóságtoknak örüljen. 276