Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kovács József László: Mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság peremén (Ráckeve XVI–XVII. százada)

1626-tól egyházkerületi jegyzőkönyvet (superintendentiale protocollum-ot) vezetett. Kanizsai Pálfi János — egykor Batthyány Ádám udvari papja — superintended társát a kemény kéz politikájára biztatja. Regulázza meg a méltatlan lelkészeket „azon emberiségnek ama szörnyeit, kiknek legfeslettebb élete miatt Krisztus jegyese eddigelé a nép gyalázatát és gúnyját tűrni volt kénytelen, kik közömbösök levén mindenféle ocsmányságok széles ösvényein, a szent hivatalt undok fekéllyel beszennyezték, bekeverték, — ha egyházi törvények által nem engedik magokat fékeztetni, vagy polgári, még pedig a török basáknak, bégeknek, vajdáknak hatalmas karjával zabolázd, szelíditsd, szúrd, kötözd, üsd-mindaddig, míg megjavulnak; vagy a sötét mélység nyíljék meg nekik" szól a szigorú tanács.

65 Kétségtelen, Simándi Bodó buzgón látogatta a török elöljárók védelmével a somogyi traktussal is megnőtt egyházkerületét. Ha szükséges volt, megnyomta pennáját, megfeddte a hibázókat. Szorgalmazta a görög és latin nyelv tanítását, kimondotta: „ha oly ifjak lesznek, kiknek tudományok megkévánja, görög és deák nyelvet tanítsanak, és hogyha az ifjaknak elméjek engedi, dialecticára is oktassák őket". Viselkedési normákat fogalmazott tanítóinak is. „Ha a scholamesterek holmi menyekzőkbe hívattatnak, ott éjfélig ne igyanak, se ne táncoljanak; ha pedig valaki ezek ellen vét, háromszori intés után elűzettessék". A hedelbergi pareusi nézetek jegyében tiltotta Simándi a betegekre való ráolvasást. „Senki beteg emberre ne olvasson, se pedig cédulára írván nyakára kösse se vele meg ne etesse, mert az az Istennek megcsúfolása, ha ki az ellen cselekszik, a kommunitásból kizárassék." Ilyen racionális egyházszervezés és puritán etika szellemében tiltotta papjait à katona-, kalmár- vagy parasztruha hordásától, „mert aki ez ellen vét, három intés után ruháival egyetemben tisztitől is megfosztatik."

66 Szinte a kor tükre rajzolódik ki utasításaiból. „Az asszonyi állatok az éjszakai lakozások és éktelen vásottságoktól eltávolíttassanak" a vétkeseknek eklézsiát kellett követnie. Simándi Bodó törvényhozó szelleme működött akkor is még, amikor e (művelődéstörténeti forrást is képző) protocollum kezdeményezője már püspöki hivataláról lemondott. Az 1635-ös, Dunavecsén tartott generális sinodus ezért hibáztatja az oskolamestereket „kik sok helyeken csákó, süvegben, veres vagy sárga csizmában járnak vala, de kikben válogatni azért nem lehetett, mert jobbakat nem lehetett találni, — az öreg deákok számára alamizsnában főzött ételeket el ne ragadozzák." Eltörölte ez a zsinat a „Galli cantatio"t — talán a tyúk kéregetését —, és a házasok esküvője évfordulós napján a köszöntést, de elrendelte a zsinat a tandíj (didactrum) fizetését. Kecskeméten, Nagykőrösön, Dunapatajon és Ráckeviben a philippista, rhetor és dialectica tanulója, akár helybeli polgár, akár külföldi (azaz máshonnan ment oda tanulni) két forintot fizetett. Ez a tanítók függetlenné válásának kezdete.

67 A képzési forma egyfajta lappangó algimnáziumi tanítás rövidebb-hosszabb ideig való fermálására utal, melynek Ráckeve és a Duna mente településeinek újabb futásai az 1670-es években végét jelentették. Simándi Bodó Mihály az, aki az Úrvacsoráról 1621-ben megjelent téziseit Kevi városának, HercegszöUősi Gáspárnak és mások után heidelbergi házigazdájának, Szenei Molnár Albertnek ajánlotta. Szenei Molnár és a heidelbergi protestáns humanista iskola hatása mutatkozik is Simándi Bodó nézeteiben. Ungvári Gergely nevét említjük még a ráckevei református püspökök között, ő a nagy pusztulás idején menekült el 1684-ben a városból. Egy szigorúan ítélkező egyháztörténész jegyzi fel róla: „Huszonkét esztendőnél tovább ült hát Réckeviben, noha 1685-ben az odavaló prédikátorságot letette, amint az odavaló jegyzőkönyv mutatja. Ült, mondám, és csak egy jótát is a jegyzőkönyvbe nem tett, nem jegyzett." Persze Ungvári minden kevi püspökök közt a legnehezebb időpontban került a püspöki székbe. Az ő időszakára esik Kevi második pusztulása, ami egybeesett Buda ostromával, és az ezzel járó szenvedésekkel Buda egész környékén. „Mi okon szerettek a mi szuperintendenseink — hármat kivéve — 1731-ig mindnyájan Ráckeviben lakni? — kérdi a már előbb idézett 24