Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája

Vallás Ev. Ref. R. к. Izr. . sz. táblázat — - Az aszódi latin iskola diákjainak vallása 1833/34. 1847/48. diákok tanév % diákok % szama 24 1 szama 96 41 5 - 3 4 15 64 8 5 23 Összesen: 25 64 A tanulók elhelyezése Korén István fennmaradt irattárának köszönhetjük, hogy ismereteink vannak a diákok Aszódra kerülésének körülményeiről, elhelyezéséről. A jeles tanár leveleiből ismerjük meg azt a nagy szervezőmunkát, amelyet minden nyáron az új diákok Aszódra költöztetése és elhelyezése érdekében kifejtett. Ennek a — tanári feladatát meghaladó — szinte atyai gondoskodásnak köszönhető a diáklétszám ugrásszerű megnövekedése az 1834/35. tanévtől kezdődően. Korén alapos munkája és a jó elhelyezési körülmények biztosítása a szülők tetszését megnyerte. Boldogan hozták ide és a következő években vissza a fiaikat, és ajánlották másoknak (rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek) is Aszódot, mint olyan helyet, ahol hasznosan tölthetik el éveiket a tanulni vágyók. Korennek és az aszódi iskolának egyik legjelesebb propagálója Sárkány Sámuel pilisi lelkész, Pest megyei főesperes volt. Mind a négy fiát (János, Sámuel, József, Pál) Aszódra járatta. О szervezte be a Horeczky- fiúkat, ő kért segítséget az elhunyt rákoskeresztúri lelkész fia, démentis Titus elhelyezésére, s járt közbe — már hivatalánál fogva is — még sok más tanuló érdekében.

78 Említhetjük továbbá Juhász Ferenc alberti lelkészt, egykori aszódi tanárt, aki Ferenc és Ferdinánd fiát szintén Aszódra küldte, és biztatására hozta több környékbeli ismerőse is a gyermekét a Galga-parti iskolába. Évente olyan nagy távolságról érkezett a tanulóifjúság jelentős többsége, hogy hazajárni nem tudtak naponta, ezért a városban kellett elhelyezni őket. Kollégium, diákotthon nem létezett ekkor még, így csak magánházaknál lehetett elszállásolni a fiúkat. Aszód mezővárosban sok olyan család élt, amely még nemes úrfiak számára is megfelelő lakást és ellátást tudott biztosítani. A már idézett levelében Korén erről így írt: ,,... hol az ifiak a mesterséget és kereskedést űző, nagyrészt némethonból beköltözött lakosoknál míveltebb szállást kaphattak".

79 Más helyen is megemlékezik erről: „Szállásokat nagyobbára tiszteségesb mesterembereink, németek és tótok adnak, de némely műveltebb házak is gyermekek elfogadására készek."

80 Név szerint is ismerjük azokat a személyeket, családokat, akik szállást adtak a diákoknak. Ezek: Mikulás Dániel, ev. lelkész, Pest megyei főesperes, Burkhardt Mihály ev. tanító, Cancrinyi Károlyné özvegy papné (C. Emília édesanyja!), Greguss Teréz, Greguss Mihály pozsonyi professzor testvére, Freytag József orvos, Neumann Frigyesné, egy kékfestő özvegye, Fasska Sámuel, Chrasztina Ádám csizmadiák, Jungmann János szabómester, Portier Pál kereskedő és nem utolsósorban maga Korén István professzor.

81 Az általános gyakorlat szerint a szülők már az év végi vizsgák után lekötötték a következő évre a szállást, az új diákok esetében pedig a nyári hónapokban, a készséges Korén tanárral folytatott levelezésekben rögzítették fiaik elhelyezését. A professzor mindenkinek gondosan válaszolt, legjobb tudása szerint intézte az ügyeket, mindig közmegelégedésre. A diáktartás jelentős jövedelmet biztosított, ezért a szállásadók igyekeztek a legjobbat 232