Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Jakus Lajos: Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából

kéntetes Első Al Ispány Urnák értésére adni. Egyébb eránt én látván, hogy véle semmire sem mehetek atyafiainak őtet által adtam azon szoros meghagyással, hogy azt minő [Sic!] előbb hozzátartozandóihoz elvigyék, ezen atyafiak sem bírván véle, Haag Péter ismét az utzán fel s alájárván zenebonás beszédeket tartott; a mostani üdő rendkívül való folyamatját és a Parasztnak e részben tapasztalatlan egyegyüségéből [Sic!] az ilyenek által igen könnyen eredhető veszélyes kicsapongását és tántorítható valóját szemre vévén, annál is inkább, minthogy Haag Péter már Majosi helységben is, a mint hallottam, a Jobbágyoknak tanácsolta, hogy kozabolják [Sic!] le Földes Uraikat és ugyan azon bolond, vagy félbolondnak beszédjeit ámbátor a mi békességet szerető Jobbágyaink nevetve, de még is titkos meggyőződésből származó gerjedelemmel és kellemmel halgattyák és így a közbátorságra nézve, akár bolond, akár józan kútfőből eredt, de annak rendes és pontos sorokba fűzött és szőtt beszédjeit, mellyek revolutiot, gyilkolást, vérontást és rablást foglalták magokban, felette veszedelmesnek véltem lenni és így ezen Hit, Polgári alkotmány ellen káromló és a törvényeket félre magyarázó, a Köz hivatalokat illetlenül legyalázó embert, mint a Köz rendnek auctoritása botránkoztatóját ismét befogattam, és a Ns. Vármegye fogházában késértettem. Arra is bátorkodom Tettes Uraságodat figyelmessé tenni, hogy Haag Péter némely corespondentiákról szóllott, mellyek irományai mivoltyát kérdésben hozhattyák. Addig is míglen szabad vallását, mellyet is Bonyhádon kivenni képes nem voltam és az e tárgyban szükséges tanú visgálatot tökéletességre hozandom, ezen hivatalos jelentésemet azon kéréssel vagyon szerencsém Tettes Első Al Ispány Úrnak megküldeni, hogy Haag Péternek utóbbi sorsa eránt intézeteket tenni méltóztasson, többnyire magamat kegyessegiben ajánlván, különös tisztelettel maradok Tekéntétes Első Al Ispány Úrnak Bonyhádon, október 12,-én 1831. alázatos szolgája Bonyhádi Perczel Imre szolgabíró Tolna megyei Levéltár. Szekszárd. Csapó család levéltára. Jelzet nélkül. II. A Selmetzi Nemes Magyar Társaság nyilvánságos Törvényei Valamint a sok éveket ígérő emberi test, tápláló eledele nem lévén, elgyengül, satnyul, bádjad és kihal: úgy a' legditsőbb czélok' végrehajtására törekedő Társaságok is törvény nélkül meghasonlanak, elbomlanak és semmivé lesznek. Ez tehát a' fő indító oka annak, hogy újonnan felállott s' bolts végekre arányzó Társaságunknak állhatatosságát szívből óhajtván, annak mintegy erős talpkövéül szabunk az ő Tagjaira nézve azzal tökélletesen megegyező törvényeket, mellyek e' következendők: 1. A rend lévén minden dolognak veleje, az egyesült Tagok egyébb legkissebb késedelmet okozó munkájokat félretévén, a' meghatározott órákra jókor egybegyűljenek, a' belső békeség fentartásának okáért magokkal más idegent a' Társaságbabé ne veszessenek, az ő hasznokat szívből munkáló Elölülőnek tanítását csendes elmével halgassák, minden illetlenségeket, úgy mint: a' hasztalan versengést a' vagy a' gyengébb tehetségű Társak' munkájukon való gúnyolást s' nevetséget, tulajdon betsületöknek örülvén, minden töltök kitelhetóképpen távoztassák, és a' Társaság díszét s benne' hazai nyelvünk virágzását fentartani s' előmozdítani igyekezzenek. 2. Minden Tag ön kénye szerént kiválasztott tárgyú s' a' lehetőségig kimívelt munkáját, a' meghatározott idő-pontra okvetetlenül elhozza, az Elölülőnek általadja s' a' Magyar nyelvben teendő előmentsége fő Czélja lévén, az elkészült munkát az arra kiválasztandó Társaknak szorosabb megvizsgálásoktól megtagadni, még tsak szóval sem bátorkodjon; valamint a' munkák' megvizsgálására kinevezett Társak is, az a' felöl való ítélettételöket Magyarul feljegyezve előadni, magokat ne vonogassák, s' végre mind a' megítélt munkát, mind pedig az arról tett jegyzéseket az Elölülőnek benyújtsák a' végre, hogy vagy a' benne előforduló hibákat megjobbítsa, vagy a' munka betsét az egész Társaság előtt közönségessé tévén, azt a Tagok köz megegyezéséből az Érdem-könyvbe méltónak beírni ítélje. 203