Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kovács József László: Mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság peremén (Ráckeve XVI–XVII. százada)

A hang, a szemlélet ismerős, Szegedi Kis Speculum pontificorum Románommá lehet a szellemi forrása. Budai Parmenius István 1583. júniusában indult a végzetes tengeri útra. Az expedíció Delight nevű hajója New England közelében, a Sable szigetnél futott zátonyra és elsüllyedt, Parmenius számos társával együtt a tengerbe veszett. Béke veled tenger s vihar! Én már partra jutottam, Tenger zsarnoka, szél! Immár béke veled kiáltotta Skaricza, „lelki és testi ujjongással" mikor a hajóból tizenhárom nap múlva kiszállt, Angliából Hamburgba érkezve. Tanítványát, Parmeniust „tenger s vihar" pusztította el. Skaricza élete a háború viharában szenvedett hajótörést, 1591-ben, de mégis huszonöt év állt rendelkezésére, hogy írói, zsoltárfordítói, egyházszervező munkáját végezhesse. 1566 tavaszán indul tanulmányai bővítésére Erdélybe, Károli Péter váradi iskolájában töltött egy évet. De nem tért addig haza, míg a Székelyföldet a Moldváig be nem járta. Szegedi tanácsára megkeresi külföldi útja előtt hazai rokonait. Fél évig Jászberényben oktat, ezalatt készíti el mestere arcképét, az egyetlen ismert hiteles XVI. századi metszetes ábrázolást. 1568-ban éjjel-nappal Szegedi atya társaságában van, amennyire tudja, megjegyzi mestere tetteit. „Ha ezeket meg nem figyeltem volna, én, mint fiatal ember, összes deáki ismereteim mellett is kevésbé jámbornak és kevésbé tanultnak bizonyultam volna, különösen mivel a könyvnyomtatás mesterségére vágytam, amelyet Velencében rövid otttartózkodásom alatt el nem sajátítottam". Akárcsak egy nemzedékkel később Simándi Bodó Mihály, б is Ráckeve támogatottja, a keviek több mint 50 forinttal engedték Skariczát külföldi útjára, mestere is 35 forinttal kiegészítette ezt. Ami Skaricza életrajzírásában folytatódik, az már a magyar peregrinációs irodalom első megnyilvánulása. Ha röviden is, leírja SKARICZA Máté mindazokat a városokat, ahová hároméves tanulmányai során eljutott. Ausztrián át érkezett Olaszországba, Páduába, ahol az ottani egyetem már a XVI. században is kellő toleranciával viseltetem protestáns növendékei iránt. Filozófiát és matematikát hallgtott, és módot talált arra is, hogy összeutazza az országot, 1570-es évek végére megérkezett Genfbe.

45 A városban a pestis pusztított, ő azonban „testi-lelki nyugalomban csaknem hat hónapot" töltött Bezánál, átadva mestere Assertatio vera kéziratát az arianusok ellen. „Béza a keresztyének hasznára való tekintettel" rövidesen kiadta a művet, megnyitva ezzel Szegedi külföldön megjelenő írásai sorozatát. Megmutatta Skariczának azt a begyepesedett sírhelyet, ahová Kálvint saját kívánságára minden jel nélkül temették. Zürichben Bullingerrel és körével ismerkedett meg, de megkereste a Duna forrását is. Wittenbergben négy hónapot töltve Antwerpen, majd Gent volt az úticél. Párizsban megfigyeléseket tesz a diákok nagy számáról, majd áthajózik Angliába. Meglátogatja Cambridget, megismerkedett Estphalussal, Szegedi Kis hajdani wittenbergi diáktársával. Könyvvásárlás, és azok köttetése után visszaindult Németországon át Prágába, majd Bécsbe, ahonnan hajón a hónap közepén visszatért Kevibe. Atyai pártfogója április 25-én súlyosan megbetegedik, s az orvostörténetnek is érdekes esetként (egy rosszul alkalmazott gyógyszer kapcsán) május első napján elhunyt. Temetési beszédét is a hű tanítvány mondja. Az utóda is ő lesz. Az 1576-os hercegszőllósi zsinaton részt vevő Skaricza nevét így örökítik meg: „Matthaeus Scaricaeus,Past.R.Keviensis in insula Danubii infra Budám, vir longe celeberrimus et doctissimus successor Szegedini Doctoris."

46 „Az ALSO es Fölső Baronyaban való ecclesiaknac articlvsi, mellyec Herchegszölösön iratttanac negyuen praedicatoroc ielön voltában" ennek latin változatát Huszár Dávid pápai pap Skariczának ajánlotta. Előszavából az alábbiakat idézzük: „Egyházaitok minap küldött kánonait örömmel vettem, amelyeket midőn átolvastam, (mivel láttam, hogy igen fontos dolgokról szólanak és írattak azok, éppen az utóbbi veszedelmes időben, midőn a sátán halálthozó zsarnoksága nyomorultul üldöz és gonosz mérgével majdnem megfertőztet) mindjárt helye19