Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Jakus Lajos: Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából

A vakációzó diákok ugyancsak megfordultak özvegy Dlhányiné otthonában, a Kosztolányi-házban pedig Sándor barátságot köthetett az öreg táblabíró ügyvéd két diákfiával: a nála három évvel idősebb Györggyel és a 19 éves Endrével. Bizonyosan fájó szívvel búcsúztak el karácsonyi örömeiktől és a kedves kis falutól a könyveik mellé visszatérő diákok. IV. A GALGA-PARTI KALAND Szájhagyománynak csak akkor lehet hitelt adni, ha elfogadható dokumentummal támasztható alá. Petőfi aszódi tartózkodásáról szájról szájra adva maradtak fenn emlékezések. Ezeknek értékéről helyesen állapítja meg FEKETE Sándor, Petőfi legújabb életrajzírója: „Erről maradt fenn a legtöbb emlékezés, természetesen rengeteg költéssel, jámbor vagy ostoba mesével tarkítva."

1 Az ilyen emlékezések, az eseménye után 50—60 évvel később kerültek lejegyzésre, sok tévedést is tartalmazhatnak, de nem lehet őket csupán legendáknak és adatközlők hiú dicsekvésének minősíteni, ahogyan azt DIENES András A fiatal Petőfi-ben tette.

2 Ezek az emlékezők fiatalabbak voltak Petőfinél, nem osztálytársai, azonban vele egy időben, egy fedél alatt tanultak. Emlékezéseik a nagyobb diákoktól, hallomásból származtak, akik viszont Petőfivel egykorúak voltak. így történt ez a Némedy testvérek esetében. Nem is azt állítják, hogy osztálytársuk és bizalmas pajtásuk lett volna Petrovits Sándor, ahogy ezt Dienes rájuk olvassa. NEMEDY Imre a Petőfi gyermekkoráról írt cikkében hivatkozik is erre: Hallottam pedig ezt elhalt bátyámtól, Némedy Károlytól, ki Petőfinek tanulótársa volt.

3 Öccse, NEMEDY István írja: „Én azok közé tartozom még, akik Petőfit személyesen ismerték is, maga testvéreimmel együtt járt iskolába Aszódon."

4 SZALAY Károly a Portir Lajossal folytatott beszélgetéséről írja: „Lajos az én útitársam s bátyja Pál 1835—1838-ig az aszódi algimnáziumban végezték tanulmányaikat s Lajos itt három évig, majd Selmecbányán egy évig tanulótársa volt Petőfinek."

5 Az aszódi latin iskola anyakönyve mindezeket igazolja. OMPOLY M. Ernő egyik írásának voltak szintén aszódi származású adatközlői: Prém Lajos, Huszerl Sándor.

6 NÉMEDY Imre még egyszer nyilatkozik a Hazánkban: „azoknak a letűnt időknek és dolgoknak egyik élő tanúja én vagyok, mert Petőfinek aszódi tanulótársai voltak fivéreim, István és Károly, valamint még most is élő Huszerl Sándor. Ezektől merítettem azt, amit írtam és úgy adom elő, amint történt."

7 DIENES András nem vette eléggé figyelembe a fent idézetteket, s így bélyegzi meg őket: „Azok az aszódiak, akik első donatista apródiákok voltak, amikor Petőfi komoly második syntaxista —Némedy Károly, Némedy István, Prém Lajos — megtették magukat a századforduló táján a költő osztálytársainak és bizalmas játszópajtásainak: tőlük indultak ki az aszódi Petőfi legendák, a Némedyekkel együtt véghez vitt gyümölcstolvajlások és egy Galga parti vad útonállás meséje, melynek sajnos, hitelt adott a legújabb Petőfi-irodalom is, mintha el lehetne képzelni, hogy a mindig a nagyobb diákok társaságát kereső 15—16 éves Petőfi 9—10 éves gyermekekkel műkedvelő rablóbandát alakít és az országúton támadást intéz az aszódi kurátor szekere ellen."

8 A mondat második fele arra az elbeszélésre utal, melyet Némedy Imre a Vasárnapi Újságban közölt 1899-ben, a diákok és Faska Samu kurátor kalandjáról, melyet Dienes már csak azért sem fogad el megtörténtnek, mert Hatvány Lajos hitelt adott neki. Némedy szerint az eset 1838. vízkereszt napján történt. Petőfi ekkor egy hete töltötte be a 14. életévét, tehát még nem lehet 15—16 évesről beszélni. Egyébként ebben az iskolai évben Némedy Károly és István, Prém Lajos, Huszerl Sándor elsős donatisták, Portir Lajos egy évvel feljebbjár, bátyja pedig elsős syntaxista. Velük nem vett részt Petőfi a Galga menti kalandban. Némedy ugyanis azt írja, hogy Petőfi összebeszélt többi osztálytársával s azokkal együtt szereplője a történteknek. 175