Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Jakus Lajos: Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából

Kosztolányi-ház Pencen körük bővül Esztergály Mihály csomádi evangélikus lelkész Miska fiával, Horváth Mátyás hévizgyörki tanító fiával, Károllyal és Dómok Elek sziráki ifjúval. Dömök édesapja a legjobb módú: Nógrád megye fiskálisa. Ebben a környezetben az Aszódra került Petrovits Sándor otthonosan érzi magát. Az egyívású barátok között családias viszony alakul ki, mely életük végéig fennmarad. Ennek egyik összetartó kapcsa, hogy egymást szüleik engedélyével egy-egy iskolai szünetben meghívták családi otthonukba s együtt még jobban élvezték a szünet örömeit, kellemesen „elmúlatták", töltötték az időt. így indul el Pencre 1835-ben karácsonyi szünetre négy jó barát: Petrovits, Jakubovics János, Csörföly Lajos és Dlhányi Zsigmond. Petrovits, azaz Petőfi, nevezzük most már így, első tartózkodása Pencen közvetlenül nagynénje meglátogatásának szólt, de barátai is vonzották oda. Látogatásuk történetét később megörökítette Jakubovics (magyarosított nevén KEMÉNY) János. Idézzük erre vonatkozó sorait teljes terjedelmében. „Petőfi egyik, édesanyja utáni nagynénje Pencen (Nógrád megye) Kosztolányi Imre ügyvédnél lakott, mint házvezetőnő. Petőfi, Dlhányi, Csörföly és én 1835 telén Aszódról a karácsonyi szünnapokat eltölteni Pencre mentünk, Petőfi nagynénjéhez, Csörföly és Dlhányi haza, én pedig Csörfölyékhez. Csővár alatt, a penci völgy kezdetén kocsink felfordult, rúdja eltörött, mi pedig egymáson keresztül szóródtunk ki a kemény fagyos és részben havas kocsiútszélre. Míg a baleset minket jajveszékelésre indított, Petőfi folyton kacagott és élcelt felettünk. Különösen pedig Dlhányi felett, kit mód nélkül szeretett és aki esés közben úgy belebonyolódott köpenyébe és a ráhullott szénaülésbe, hogy a földön elterülve, sokáig nem tudott lábra kapni. Petőfi nagyon érdekes kalandnak tartotta ezt az esetet, különösen akkor, midőn a törött rúd miatt szekerünkön tovább nem haladhatván, egy szerencsénkre arra jövő penci bőrös zsidó, a bőrökkel rakott szekér tetejébe szedett fel minket. Ekkor széles jókedve támadt a felett, hogy milyen magas, ruganyos és illatos alkalmatosságon utazik. Az öreg Csörföly aggódva hosszabb elmaradásunk felett, elibünk jött, s a falutól mintegy negyed órányira 172