Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Farkas Péter. Kemény Zsigmond és Szász Károly
még ugyanezen az oldalon elárulja, hogy miről is van szó: „Azonban amit én bámulok, lelkének páratlan nemessége és kiválósága." 130 Majd Szász erölcsi nagyságát méltatja Kemény, ugyancsak közvetlen, leíró eszközökkel. Nekünk már ismerősünk ez a Szász Károly, az „eszme és eszmény" embere. A kérdés most már csak az, hogy mit tesz Kemény Zsigmond az élet- és jellemrajz eme harmadik egységében most, hogy már megismertük a közéleti férfiút és a tudós embert is, s most, hogy már szükségképpen összegzést kell adnia. Nos, Kemény elvégzi ezt az összegzést, mégpedig nagyon egyszerűen. A pedagógus egyszerre közéleti ember és tudós. A pedagógus Szász arcképéből, hogy kapcsolódhasson a szerkezeti egységben addig elmondottakhoz, s hogy rögtön a lényegre utalhasson, kiemel egy vonást: „Abból, mert lelkének tulajdonai jelentékenyebbek voltak fényes elmetehetségénél is, tudom egyedül kimagyarázni a példátlan hatást, melyet az ifjúságra gyakorolt." 131 Észrevehetjük, hogy az élet- és jellemrajz előző két egységéhez képest ez a megállapítás egyrészt fokozás, másrészt egy minőségileg más út kijelölése. Kemény ugyanis itt már nemcsak állapotában és működésében, hanem hatásában igyekszik bemutatni hősét. Azt a népszerű, igéző embert, akiről a korabeli vagy későbbi vallomások segítségével már mi is sokat megtudtunk. Kemény Zsigmond kimondva azt, hogy miről lesz szó, immár másodszor a késleltetés eszközéhez nyúl, amennyiben Szász Károly tankönyveire tér vissza, de előbbre is lép, mert e könyveknek nem tudományos értékét, hanem hatását taglalja, s egyúttal használhatóságukat is. A könyvekről mindenféle átvezetés nélkül tér rá az író és az előadó Szász Károly jellemzésére. Mégpedig közvetetten, a tanítványok magatartásának felidézésével. S igaz, hogy az állítmányul szolgáló igéket többes szám harmadik személybe helyezi, mégis érezzük, hogy e mondatokban Kemény Zsigmond személyes emlékei a hitelesítő tényezők. A diákok magatartásának és e magatartás változásának felvázolása ad alkalmat arra Keménynek, hogy elmondja, milyen elévülhetetlen érdemeket szerzett Szász a természettudományok népszerűsítésében. Nemcsak saját tanári katedráját használta fel e népszerűsítésre, hanem például pártolta Milotai Ferenc mezőgazdasági szakoktatási kísérleteit is. ш A sors iróniája, hogy e szakoktatás nagyenyedi megindítását éppen a Szász Károly körüli harcok akadályozták meg. „A kollégium egész történetének legszégyenteljesebb peré"ről 133 van szó, melyet a maradi Péterfy Albert indított Szász és a haladó diákok ellen, például Kemény Zsigmond közéleti szereplése ellen. 134 Kemény Zsigmond elismerésre méltó retorikai szakértelemmel, tanúságot téve kora érzékeny pontjainak ismeretéről, a természettudományokat népszerűsítő Szász Károly bemutatásakor talál alkalmat arra, hogy az emlékbeszédben Szász világnézetéről tudósítson. Mégpedig úgy, hogy egyúttal saját véleményét is közli, hiszen ebben, a gondolatmenetet megszakító, az általános érvényesség igényével megfogalmazott mondatban Szász Károlyra csak annyi vonatkozik, hogy „ellensége volt az eszmétlen materializmusnak", a többi már inkább Kemény Zsigmond vélekedése, hogy tudniillik „ellensége volt az eszmétlen materializmusnak, mely az anyagi jólétért az erkölcsi érdekekről megfeledkezik, s az egyiptomi húsosfazékok mellett nem keresi Kánaánt, az ígéret földjét, és szolga akar maradni ahelyett, hogy szabad lelkű polgárrá legyen". 135 Nyilvánvaló, hogy itt nem a filozófiai értelemben vett materializmusról van szó, hanem — azért azzal is kapcsolatban— az anyagiasságról. Kemény nem véletlenül hangsúlyozta ezt, hiszent mint KATONA Ádám írta „egész életén át sajgó emlékeket szerzett könyörtelen féltestvérei jóvoltából a vagyon utáni hajsza elembertelenítő hatásáról meg a »bunkókráciáról«, a feudális jogszolgáltatás és közigazgatás gyarlóságáról, brutalitásáról. A pénz és vagyongyűjtéssel szembeni elutasító magatartása a puritán erkölcsű Szász mellett állandósult." 136 Szász Károly mindenesetre pontosan tudta, s tanította, hiszen leírta, hogy az anyagi javaknak milyen szerepe van a proletariátus megmozdulásaiban. Az „1831-ik esztendőtörténetei '-ben írta, hogy „Franciaország politikai aggodalmait egy új veszedelem előjelével nevelte e példa, mely nem egyéb volt, mint első kitörése annak a legrémítőbb revolú100
