Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

királyságba, azt pedig nem engedik, mert „Erdély szultán Szulejmán találmá­nya és sajátja az hatalmas császárnak". 284 Később beleegyeznek Gábriel ma­gyar királyságába, de akkor mondjon le Erdélytől. Következő kikötésük, hogy adja át Vácot. Válaszul Bethlen feltétele: ha a császár ígéretet ad, hogy nem egyezik meg a némettel. „Vácot az országtól hatalmas császárnak megszer­zem" — írja titkos utasítását Balassi Ferenc portai követének. Ha viszont a szultán a némettel szakítani nem hajlana, akkor ő is megköti a békét Ferdi­nánddal. 285 A magyar rendek számára Bethlen három feltétel teljesítését kéri: 1. Fri­gyet a török szentül megtartja. 2. Ha Ferdinánddal nem tudnak megegyezni, választhatnak maguknak királyt, akivel a török szultán frigyet fog tartani. 3. Bethlen mellé a porta segítségül a budai basát adja 20 ezer fővel, megtámadja Lengyelországot, nehogy onnan támadás érje Erdélyt. 286 Oszmán szultán fermánja június 22-én beleegyezett a királyságba, de se­gítséget nem adott. Ferdinánddal a békét sem akarta felbontani, de megen­gedte, hogy cseh és magyar nagykövetség a Portára mehessen. 287 Thurzó Imre augusztus 25-én Bethlen királlyá választását javasolta, amit elfogadott, de a koronázást óvatosan elhalasztotta. Két nap múlva táborba szállt, követségét pedig útnak indította a Portára. Rimayék így kerültek Vácra. Foktövi, leszűrve a végső következtetést, szomorúan megállapítja, hogy gyászos jövő vár Vácra, akár a német adja át a töröknek, akár Karakas pasa foglalja el erőszakkal, vagy Bethlen békésen megválik tőle. Foktövi sajnálja Bethlen Gábort, belelát kártyájába, két malomkő között őrlődik. Vácot azért ígérte oda a töröknek, hogy annak ellenében segítséget re­méljen Ferdinánd ellen, ugyanakkor meg akarja tartani, nehogy a vád érje, hogy vazallusa a pogánynak. Foktövi kis könyvecskéjében megörökítette egy ókori történetíró példabe­szédét, mely méltán illett Bethlenre: „Hasonlatosság a fő embör maga vise­lésére: Minden ács mestör möntül magasabbat épít, annyival inkább vigyáz és okosabbat lépik, hogy el ne essék, mert az magas hely az embörnek agya ve­lejit megszédíti, és az magasról alá nézvén, néminemű képpen alá taszít. Ezön­képpen az igaz müntül nagyobb lelki épületöt tött, az kegyösségben möntül inkább neveködött, az is cseleködetökkel möntül nagyobbat épített, annyivau embörségösben jár, annál inkább fél az negédösségnek szélvészétül az hévságos tisztességnek förgetegétül inkább rötteg, annál kevésbé tekéntél alá, hogy az ő köztök való alsó állapot fulánkja alá ne ragaggya, és őtet iszonyú gyalázat­tal alá ne taszícsa." 288 Rimay bevallja, azért megy Konstantinápolyba, hogy meggyőzze a Portát, milyen csapás lenne, ha most követelnék Vác átadását; Bethlen iránt megren­dülne a bizalom, elpártolnának tőle, amúgy is a béke és Ferdinánddal történő megegyezés felé hajlanak a megyék követei. Mielőtt két nap múlva a követség továbbindul, a prédikátort megkérte másik vendége, Segner János, hogy írjon albumába emléksorokat. Az ifjú pat­ríciuscsaládból származó, három éve a jénai egyetem tanulója. Peregrinacios albuma első oldalán jelmondata: Erős Várom az Isten. A könyvecske címlapján olvasható Melanchthon Fülöp reformátortól idézet az emlékalbumok hasznáról: Ha megkérnek, két okból írunk be albumokba: 1. Hogy egykor emlékezzenek a tulajdonosai és utódaik megtudják, mely helyeken jártak. 2. Hogy hiteles tanúbizonyságuk legyen arról, hogy akikkel egykor éltek, azokkal eleven ba­rátság fűzte egybe őket. 289 60

Next

/
Thumbnails
Contents