Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

és adtak vagy adattak az elkülönítetteknek, azoktul pénzben vegyék és szedjék be a comissariusok". Két év múlva úgy rendelkeznek felőle, hogy a pestisben kiosztott búza helyett is bort szedjenek, amikor a porcióban való borokat szedi a kamarás, „mindegyben vagy 500 akó bort". Franyó Györgyné 1744-ben viszont kéri, hogy két esztendei porcióját engedjék el, mert a pestis idején házukból kizáratván, abban akkori trogerek (halotthordók) beszállíttattak. Kérését teljesítették. Kraupmer Jakab szintén kéri a tanácsot, mivel maga személye fél rovást tenne, a porciótul a tanács mentesítse, mert a pestis idején trogerságert azt megígérték neki, de a robotolást végezi, és a többi terméstől a porciót fizetni tartozik. Szibert Vencel kéri az Aranyhordó árendálásának megadását a várostól. A tanács figyelembe veszi, hogy feleségének első ura Zeppel Gottfrid a pestis idején a lazarétumba olyan feltétellel ment ki szolgálni, hogy ha meg találna halni, „maradékira speciális reflexiója legyen a városnak, melyről a Tanács semmiképpen el nem feledkezvén, azon kocsmárosságot neki engedte".

234 Borbélyok, felcserek Vácon, a XVI—

XVII. században a város lakosságának és a vár vitézlő rendjének egészségügyi ellátását a borbélyok, vagy ahogy akkor nevezték, felcserek (latinul: Chirurgusok) végezték. Leginkább llőtt vagy szúrt sebek kezelésével foglalkoztak, eret vágtak, köpölyöztek és fürdővel gyógyították a betegeket. A borbélyságot nem akárki gyakorolhatta, mesterséggel járt, városokban céhekbe tömörültek. Vácott a XVII. század összeírásaiban több Borbély nevű családot találunk, melynek névadója eredetileg minden bizonnyal ezt a mesterséget gyakorolta. A XVIII. század húszas éveitől már név szerint ismerjük a váci chirurgusokat. 1720-ban Schweindl András, nyolc évvel később Knab János és Kötthely-Borbély Márton, 1743-ban Svarczel János a váci seborvos borbély. Valószínű akkor még a pesti borbélycéhbe tartoztak.

235 Fürdősök és seborvosok céhalapítása 1739-ben Három seborvos: Knab Richard János, Schwartzel János és Müller Ferenc a Helytartótanácstól seborvos és fürdős mesterség gyakorlására privilégiumot, azaz kiváltságot kap, s a pesti céhtől átvett 25 cikkely (arti

cuius) velejáró kötelességét vállalja.

236 A céhalapítók Pesten szerezhették meg fürdős és seborvos szakmájukat. Három évi tanulóidejük után segédként dolgoztak, letöltötték vándoridejüket, s úgy tettek vizsgát a céh elöljárói és medikus előtt. Egy emplastromot (sebtapasz) és egy ungvertungot (kenőcs) kellett készíteniük, azt bemutatni a céhnek megvizsgálásra és jóváhagyásra. így vették fel őket a privilegizált céhbe. A váci seborvosok és fürdősök, mint a többi céh tagjai, negyedévenként — kántoronként — misét szolgáltattak. Akkor tartották gyűléseiket, védszentjük Bertalan ünnepén befizették az évi „schillinget", ami 1 Ft, a segédeké pedig 16 garas... Passiókon a többi céhekkel együtt részt vettek. Elmaradásért céhtag 30 kr-t, segéd a felét fizette. 52