Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

megbüntetik. „Nekem nem parancsol seniki Vácon" — ordította magából kikelve. Az asszony megkérdezte: „Talán részeg? A hajó éppen megérkezett a budai révhez. Ambró még visszafelelt az asszonynak: „Nem vagyok én részeg!" — azzal nagyot nyelt, kiszállt a hajóból, mindenki ment a maga útjára. Ambró ellen a feljelentés már december 15-én ott volt az Űríiszéken, de csak következő év március 30-án foglalkoztak vele, meghallgatva a tanúkat. Ambró Ferenc privilégiomos könyvnyomtatót, Migazzi kedves hívét nem lehet megbotozni, legfeljebb pénzbüntetésre ítélni vagy figyelmeztetni. Szemet hunyva elfogadták, hogy kapatos lehetett. Köztudott a városban, gyakran látták boros állapotban, élte utolsó éveiben abban talált vigaszt. Amikor meghalt, 1792-ben hitelben vásárolt, tetemes mennyiségű bor árát kellett kifizetni utána, ha volt miből. Utóda Gottlieb Antal két év múlva nyomatta ki a városnak az „Universitas Urának és Császár, király uralkodónak" címzett kérelmet, melyben az egyetem Vácra helyezésének előnyét pontokba foglalva bizonygatták az ország uralkodójának, tetszését akarva ezzel megnyerni, hogy mennyire előnyös természeti adottságú e város az ifjúság számára.

227 Szabó maradjon a tűje mellett 1799. szeptember 21-én a városháza kapuja alatt, a térre kihallható hangos szóbeszédre figyelnek fel a kenyeresasszonyok, kofák. Benke Ferenc megyei esküdttel vitázik Anchely János kamarai prefektus. Meggyőződése szerint a váci parasztok jobbágyok, és pálca alá valók. Napokban, amikor a bíró 100 öl fát kért tőle a serházhoz folyóáron, gőgösen azt válaszolta: „nem ad, mert a váciak tolvajok". Benke védelmébe veszi a város lakóit, nem jobbágyok, hanem árendátorok, közöttük sok a nemes, többek között maga is. Anchelyt azonban nem lehet meggyőzni, szerinte a nemesek is jobbágyföldet bírnak, így jobbágyok volnának. Az ott állók közül Hajnik polgármester — váltakozva kétévenként bíró, szívére veszi a gyalázást és közbeszól: — Jobbágyok nem vagyunk, mert árendában bírjuk a földet. Anchely durván leinti: „— Hallgasson kend, mert szabóval kezdeni nem akarok, maradjon kend a tűje mellett." Nem hagyja abba a fölényeskedést, tovább vitatta, hogy a tanácsnak nincs joga büntetni, ha akar, adja fel az úriszékre. Anchely akkor került Vácra, mikor II. József rendelete nyomán a püspöki uradalmat kamarai kezelésbe vették. A budai Kamara kis hivatalnoka Vácon nagy tirannusz lett, mint száz évvel korábban egyik-másik török bég. Kis hivatalnokoknak, ha nagy hatalmat adnak a kezükbe, gyakran a fejükbe száll a dicsőség, Anchelyben azonban ez rosszindulattal párosült. A tanács ellen nyíltan uszított. Tisztújítás alkalmával a hitelesítésre kerülő jegyzőkönyvből saját kezével kitörölte a szerinte jogtalan „Nemes Tanács" titulust. Szerinte Vác elöljárósága „Paraszt Tanács". Nem marad el ellene a panasz, jelentik a vármegyének: „Valamit csak elgondolhat és elkövethet, városunknak úgy a tanácsnak gyalázatjára és kárára el nem mulaszta, hanem amint megfogadta teljesíteni is iparkodik, mely által nemcsak városunk sorsa gyarlódik, hanem a tanácsnak autoritása s becsülete is." Rombolja a város vezetőségének tekintélyét, magának ellenpártot akarva szerezni. Ezt a város vezetősége világosan látja. „Midőn a bűnösöket megdorgáltuk és fenyítettük, ismervén már az illető prefektus úr természetét, ha hozzája folyamodtak, azoknak párt jókat fogta, minket szokott vádolni, bűnösökké 49