Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

Dombay válaszol felesége vádjaira: „Nem tagadom, hogy feleségem volt, de hamis, hogy ellenem a házasságnak Sacramentuma végett (adta volna az Űr Isten) soha se láttam volna. Fiamat, Sándort én mind eddig tartottam, taníttattam, mintsem az annya 10 esztendeig esztendőnként annyi költséggel, mint az Annya 10 esztendeig aequirálhatott (annyit tehetett) volna, sőt Fiamat ezen esztendőre is providealtam nemzetes Vidra András uram tanácsbeli úrnál Esztergomban, mindenekkel providealtam." Gyermekükhöz mindketten ragaszkodnak, Dombal azzal érvel, hogy fia neki jogos, mert felesége „úgysem érdemli, ő az tutorségot, mint dilapidatrix (pazarló) s reá sem érne a Tábori kereskedés miatt". Ügy látszik, Dombayné a katonaságnál talált állást, valószínű a kantinban. Az asszony azonban nem hagyja válasz nélkül ura indokát: „Tutriczának (védőnő) és Curatriczának (gyámanya) kezemhez bölcs ítíleti szerént ide ítélni" — kéri a bíróságot.

210 A házastársak közötti pör 1762-ben lezárul, Sándor fiukat a törvény az anyának ítélte, azért atyja exhaeredálni (örökségből kitagadni) kívánta. Dombay Mihály betegségbe esve így rendelkezik: „Ha én elébb halok meg, az egész ház jövedelme legyen az édes atyámé, mert a Sándor gyermeket nem recognoscállya (vallja) unokájának az édes Atyám nála tudva lévő okokbul."

211 öreg Dombay Pál tehát nem ismerte el unokáját örökösnek fia halála után, s továbbra is saját maga akart rendelkezni a ház teljes jövedelme fölött. Dombay Pál első felesége Kép Katalin halála előtt 1758-ban úgy testált: „Ezen házamnak egy része legyen mostani férjemé Dombay Pálé, úgy hogy még él benne lakjék, és minden adósságot ki fizessen. Második részét hagyom Mihály fiamra. Harmadik része pedig magamnak tartatik. A mely száz tallérral Dombay Pál férjem adós maradott Dombay Rozália leányomnak, azon 150 forintok tellyenek ki az Boltnak árendájábul és abbul esztendőnként P. Piaristákhoz, P. Franciskánusokhoz, P. Dominicanusokhoz osszák fel."

212 Anyja halála után 1759-ben Dombay Mihály újabb contractusra lépett Pap Tamás görög kereskedővel. Házuk az Űri utca és a Magyarszabó utca sarkán állt. Arbay János préposttól örökölte testvére, Dombayné. A ház földszintjét mindenkor boltosok árendálták, korábbi tulajdonosától, Kalló vikáriustól, majd Dombaynétől, előbb Vojnovics Péter rác kereskedő. Vojnovics egy szép napon csődöt jelentett, amikor hitelezői szorongatták a kamatra felvett kölcsönért. Kalló vikárius volt az egyik hitelezője, boltját lepecsételtette. Vojnovics egy éjjel felszaggatta a pecsétet, áruját a szomszéd Paprika-féle házba vitte, onnan kocsikra rakatta, s Pestre akarta csempészni másik boltjába. Vojnovics után Pap Tamás görög kereskedő bérelte ki a nagyobbik boltot. Dombay Mihály anyja halála után Pap Tamással úgy egyezett meg, hogy a fél háztul s boltuktul fél pincétül egy esztendőre 85 Ft-ot fizet, másik fele, mivel atyját illeti, annak is részt 85 Ft legyen, abban egy kis boltért fizet Kis Albert borbély 24 Ft-ot, a fél pince bére 10 Ft, középfélbolt 20 Ft. Dombay Pál lakója fizet 28 Ft-ot. A papoknak szóló harmadik rész megadásáról nincs szó. Dombay Mihály halála után az új szerződés is 85—85 forintról szólt, de az egyik fele Dombay Sándort illeti. Ez ellen tiltakozik nagyatyja, mert a fia mindent reá hagyott azzal, hogy az unokáját kitagadta. öreg Dombay Pál olyan követeléssel is előállt ismételten, hogy amikor Vojnovics távozott, bizonyos árendával adósa maradt. A rác viszont írással bizonyította, hogy segédétől Dombayné felvette.

213 44