Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)
a mu.ikáskérdésben látják. Éppen ezért határozati javaslatot fogadnak el, melylyel a munkáskérdést akarják „orvosolni": „1. a rendkívüli viszonyok tartama alatt a heti 57 órás munkaidő pótlék nélküli bevezetése 2. maximális órabéreik megállapítása azzal a büntető szankcióval, hogy úgy a munkás, mint a munkaadó kihágást követ el, ha a maximálás bérnél többet követel, illetve fizet 3. minimális munkateljesítmény hatósági megállapítása azzal a következménnyel, hogy a megállapítottnál kisebb teljesítmény esetén a munkabér arányosan leszállítható." 118 1942-től szaporodik a behívások száma. A kormány által m szakszervezetekkel szemben bevezetett korlátozások, valamint a taglétszám csökkenése miatt sok csoporit feloszlik, illetve felfüggeszti működését. A MÉMOSZ vezetősége még egy-egy körlevéllel Igyekszik a csoportokat összefogni, de most már nem elsősorban a napi bérharcok érdekében, hanem a háború ellen, a nemzeti öszszefogásért szólítja harcba a munkásokat. A vidéki csoportokat mindenekelőtt a munkás-paraszt szövetség megteremtésére ösztönzi egy 1942-es körlevelében. A háború, a fasizmus előretörése, majd az ország 1944-es megszállása után az építőmunkások megszokottt napi gondjai ás háttérbe szorulnák. A harcba bekapcsolódók a háború befejezéséért, az életben maradásért, az ország megmentéséért küzdenek. A német megszállás után a MÉMOSZ vezetőit internálják, ugyanez a sors vár sok vidéki szervezet vezetőjére is. A MÉMOSZ új vezetősége július 26-4 ülésén körlevelet fogalmaz, amelyben az ország építőmunkásságát tájékoztatja a szövetség helyzetéről, de már az építőmunkások holnapi feladatát is kitűzi : „...Ilyenek a mi feladataink is, legelőször: létezni. De nem a létezésért önmagáért, hanem azért létezni, ami minden egyén és közösség életének értelmét, tartalmát, célját adja: a munkáért, fejlődésért, az alkotásért. Lerombolt lakónegyedeket keli újjáépíteni, iskolákat, ahol az új embert nevelik, kórházakat, üdülőket, ahol gyógyulásit, egészséget találnak a betegek és újulást a munka rokkantjai, felfrissülést a munkában elf áradt emberek. Szülőotthonokat, ahol életveszély nélkül tisztaságban és nyugalomban hozhatják gyermeküket világra az anyák, munkásházakat, ahol a napfény és levegő teszi otthonná a dolgozók lakását, közműveket kell építenünk a közösség hasznára, fürdőket és stadionokat a tömegsportolóknak, gyárakat a termelés nagyszerű fejlődésének szolgálatában és igazi hajlékokat az emberi kultúrának. Ez a mi holnapunk és csak azok tagadják meg, akik sohasem látták a gyárkémények füstjében felkelő napot. Ez a mi feladatunk és csak azok nem vállalják, akiknek a munka fáradsága és öröme osztályrészül soha nem jutott.. ." ш 401
