Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)

Külső kémény javításon, állványon, forró- és piszkos helyen dolgozók részére 20% pótlék jár. A vasbetonszerelőknek és a mellettük dolgozó segédmunkásoknak nem sikerül megegyezést kötniük a munkáltatókkal, ők tovább folytatják a sztrájkot. A megállapodás ellenére a munkáltatók sok esetben nem tartják be a bérszabályzatot. Nagy János építőmunkás a váci székesegyház tatarozásán dolgozó munkások nevében fordul panasszal az alispánhoz. Először a váci rendőrbírónál emelt panaszt, mert a 30 m magas létraállványon, nemesvakolaton dolgozók is csak a legkisebb, 54 filléres órabért kapják. A rendőrbíró felmenti a munkáltatót, mert „a különleges munkákra vonatkozó rendelet hatálya nem terjed ki vidékre". A munkások kérik az alispántól az ügy felülvizsgálatát és annak elrendelését, hogy a munkaadó utólagosan fizesse meg a bérkülönbözetet. Indokuk: a bérrendezés előtt a különleges munkákért mindig többet, 0,90—1,00 pengőt fizettek, a falazáson dolgozók 70—80 filléres órabérével szemben. A rendőrbíró indokát egyébként sem tudják elfogadni, mert a váci építkezésen évtizedek óta mindig a főváros volt az irányadó bérkérdésekben.

77 A budapesti kőművesmunkások 1934. július 22-i nagygyűlésének határozata is első helyen követeli a kollektív szerződésben előírt bérek betartását. További követeléseik az akkord és mindenféle hajcsárrendszer megszüntetése, a főváros és a kormány azonnal indíttasson építkezéseket, erre a célra használják fel a fegyverkezésre fordított összeget. Követelik a heti 14 pengős munkanélküli segélyt, a kilakoltatások azonnali megszüntetését, a lakbérhátralékok eltörlését, munkanélküliség idejére ingyenes lakást, a munkanélküli bizottságok elismerését. A politikai jogok biztosítását, így a gyülekezési, sajtóés szervezkedési szabadságot, a bizalmirendszer elismerését, tanoncoknál és nőknél is, a bebörtönzött munkások azonnali szabadon bocsátását, tiltakoznak a munkásüldözés és a készülő imperialista háború ellen.

78 Az Építőmunkás 1934. novemberi számában felhívással fordul az építőipari munkásokhoz, készüljenek a tavaszi harcra, melyet a munkabérek emeléséért, a munkaidő leszállításáért, a bizalmirendszer elismeréséért, a kollektív szerződésekért és annak keretében a munkaviszonyok kielégítő szabályozás áéitt kell folytatni. Tovább kell harcolni a robotmunka ellen, a munkaalkalmak szaporításáért, a munkanélküliek 14 pengős heti segélyéért. Az országos méretű harcot indokolja, hogy vidéken számos helyen van 18 filléres szakmunkásórabér, vannak helyek, ahol a szakmunkások 1,60—2,00 pengő napszámbérért dolgoznak hajnali 4—5 órától rövid szünetekkel este 8 óráig.

79 A MÉMOSZ 1935. február 27-én a Vasmunkás Otthonban tart építőipari ankétot, melynek határozati javaslata

80 megállapítja, hogy 1934-ben a korábbi évekhez képest is katasztrofális volt az építőipar visszaesése. Míg 1933-ban Budapesten 1207 lakóház épült, addig 1934-ben csak 633, a csökkenés földszintes házaknál 35%, egyemeletesnél 60%, kettő-hat emeletesnél 80%. A Budapesten foglalkoztatott építőmunkások száma: 1927-ben 4803, 1928-ban 4606, 1929-ben 4263, ezt követően sohasem érte el a két és fél ezret, 1934-ben is csak 2440 volt. Segédmunkásokkal együtt Budapesten 1927-ben 20170, 1934-ben 10 248 munkás dolgozott. A csökkenés 50%. Vidéken még ennél is rosszabb a helyzet. Országosan kb. 40 000 a munka388