Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

hogy a város részéről egész esztendőben csak két kocsmában, a másik kettőben pedig fél esztendeig árultak bort, holott nem így szól a szerződésük. A Sörház árendája 1000 Ft, fenntartása ráfizetéses. Egyéb panaszukra is a vármegye vizsgálatot rendel el, a város 1762—1774 közötti számadásairól, az eladósodás okát kutatva. A tanács évről évre kimutatja a nagy kiadásoknak és bevételi kieséseknek eredetét. Ezekből csak a kocsmákra vonatkozók: 1763-ban a Sörház árát 10 500 Ft-ot az uraságnak vissza kellett fizetni. (Az uraság kölcsönözte az építéshez szükséges összeget, a saját beneficiumát képező sörházhoz!) A kocsmák jövedelme feléne csökkent. 1771-ben kevesebb a kocsmák és vásárok jövedelme többezer forinttal.

139 Vácott, 1726—1775 között a legtöbb vendéguős-ikocsmáros a német polgárok közül került ki. Bérlők az 1771—72. években: Zöldfai: Khelben Károly, Sörháznál: Kmelitsek József, Aranyhordó: Sober János, Korona: Tasi; Ferdinánd, Hattyú: Sosz Ferenc, Kisváci: Kelter Máté, Csillag: Kruppa Ferenc, Aranyszarvas: Kolpecher János, Fekete Sas: Nóvák József, Fehér Hajó: Tesser Ignác, Curia: Müczer József, Városházi: Tomin Mária Anna.

160 A bérlők gyakran váltották egymást, nem alakulhatott ki a vendéglátó kocsmáros és vendég közötti benső kapcsolat. Nem hiába jegyezték fel az akkori időkről, hogy Vácott jó a bor, s goromba a kocsmáros.

161 Hírhedt kurtakocsmák Az 1797-ben felállított Betsali kurtakocsma két év alatt olyan „híressé" vált, hogy a tanács kénytelen miatta vizsgálatot indítani. Mellette a Káptalan Kőhidi kurtakocsmája mindenben vetekedett vele. A Duna pántján, fél kilométerre a várostól, egymástól 250 lépésire volt a két kuntakocsmia. Híressé azzal vált, hogy a molnárlegények állandóan „devernáltak" benne. A tanács ezért úgy látta jónak, hogy elsősorban a molnárcéh vezetőit hallgassa meg. „Hogyan pedig a lakosokat egészlen ki hallgassuk a Czéhbeli molnárokat Krenedits József czéh-mestert, Krenedits János, Knenedits Mihály stb. kérdőre vettük, kik is nagy bajjaikat kivált a molnár legénységgel előbeszéliették, hogy mióta a két kutakocsma felállt, a molnánlegények napról napra részegeskednek és ha az egyikbül munkához kikergetik a másikba domlbirozni mennék, sőt a gazdák ellen magukat felszegezik, falusi szegény emberektől áldomást csalnak ki s többször annyira hozzák, hogy az őrlő szegény ember bor árába kéntelen hozott gobanájának részét eladni. Uraságok cselédeivel is összeisznak, gazdájuk gabona részit elpazarolják otthon lüszthiány miatt a molnárok cselédségére panaszkodnak, mi több megrészegedvén tavaly is 2 molnár legény a Dunába bélé holt, és a mit Sultz Mátyás révész bizonyít egy szegény ramhányi ember elunván a tántzoló molnár legényeket várni, kéntelen volt maga lisztiént a malomiba menni és a ladikban a maiamhoz ütközvén, а Dunába fondult és bele is holt volna, ha ezen Tanú maga ki nem szabadította volna. A káptalan kurtakocsmárosa Forstner József és legénye megrészegedve a Dunába merült, mint Céhbeli molnár vallja, hogy a kocsma felállítása óta a molnárok becsülete veszedelemiben vagyon."

162 Négy ember halála elég hírhedtté tette e két kurtakocsimát. i 33