Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Reznák Erzsébet: Tanítók és iskolák Cegléd külterületén a Horthy-korszakban

A KlebeZsberg-program által 1926-ban eredetileg tervbe vett 19 „objektumából 1928-ig 11-et építettek föl:

20 1926: Szűcstelep, Torteli út: új iskola Kecskéscsárda, Márta-dűlő: új épület a háborúban megrongálódott helyett Seregélyes, Zöldhalom, Budai út: 2. tanterem 1928: Körösi út, Gerjetelep, Kenderföldek: új iskola Czárák-dűlő: 2. tanterem Az akció 1933-tól folytatódott, elkészült a maradék 8 tanterem, amelyet vagy a régi rossz helyett, vagy a zsúfoltság megszüntetésére építettek az alábbi helyeken: Bán-dűlő, Csemő, Gerjetelep, Kappanhalom, Kámán, Kecskéscsárda, Kistelek, Körösi út. Ekkor épült 9 új tanítói lakás is.

21 Űj iskolát nem nyitottak már a határban.

22 Az iskolák alkotta kör tehát 1928-ra „bezárult" Cegléd körül. 1941-ben azt jelenthette a polgármester, hogy a 18 iskola 30 tantermében 23 tanító (12 férfi és 21 nő) 1650 mindennapi iskolást és 480 ismétlost tanított.

23 Mindez nem azt jelentette, hogy a helyzet ideális lett volna: a gyerekeknek így is napi 6—8 km-t kellett gyalogolniuk az iskoláig, ahol 1 vagy 2 — két helyen kivételesen 3 — „tanerő" tanította az Összevont osztályokat. Az állam tehát csak a minimális feltételeket teremtette meg a kötelező népoktatáshoz. De iskolába járni vagy tovább tanulni — ehhez nem mindenkinek egyenlő esély adatott meg. IV. Az alapvető feltételek között fontos hely illette meg a tankötelezettségről szóló törvényt és a megfelelő iskolarendszert. A tankötelezettség előzményei Magyarországon a XIX. században alakultak ki — történelmi jelentősége volt ebben az 1868:XXXVIII. sz. tc-nek, melyet Eöíuös-féle népoktatási törvény néven ismerünk, s amely Európában az elsők közt szabályozta a népoktatás szervezetét, tanulmányi rendjét, határozta meg a tanköteles kort, s lerakta a világi oktatás alapjait. Ezt a rendszert az 1921 :XXX. te. némiképp módosította ugyan, de lényegében változatlanul hagyta, a megváltozott társadalmi, műveltségbeli körülmények ellenére egészen az iskolák államosításáig ennek alapján folyt hazánkban a tanítás. Ez a törvénycikk így rendelkezett: A tankötelezettség a 6—12 éves mindennapi iskolába és a 12—15 éves korú isniétlősökre vonatkozik. (A tankötelezettséget szükség esetén pl. sok mulasztás, meg is hosszabbíthatták.) Ugyancsak e törvénycikk az alábbi népoktatási tanintézeteket különítette el:

24 1. 6 osztályos elemi iskola 3 éves továbbképző (közhasználatos nevén: ismétlő) azok számára, akik nem tanultak tovább; 2. 4 osztályos polgári iskola 3. 4 (1923 óta 5 éves) tanítóképző, mely természetesen, csak közvetve tartozott a népoktatás szervezetébe, a népiskolai tanítók fölkészítése révén. (Ez a rendszer kiegészült még a középfokú intézményekkel: 8 osztályos, érettségit adó gimnázium, illetve kereskedő, iparos, mezőgazdasági jellegű középfokú szakiskola.)

25 336