Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Asztalos István: Oskolatanítók a Galga mentén
rinrt a tanítók jelentős része a gimnáziumok és más rendek söpredékéből, semmirekellő korhelyekből rekrutálódott, akik élbecssteHenítették a tanítói hivatást. Ezért aztán sok szülő szinte tiltotta a gyermekét a tanítói pályától. 24 Ezekben a megállapításokban minden bizonnyal sok a túlzás, ám az tény, hogy — különösen a XVIII. században — a „Protestáns felfogás szerint a tanítóság, tanárság nem cél, hanem csak átmeneti állomás a feljeibibemelkedéshez: a papsághoz". 25 (Mindezt a Galga-vidéken is tapasztalhatjuk.) Ennek az áldatlan állapotnak természetesen az alapvető oka az volt, hogy a 'tanítókat — a többi honorácior pályához képest — rosszul fizették. 26 Megélni, ^esetleg jól élni csak úgy tudtak, ha más foglalkozást is vállaltak. A legkézenfekvőbb másodáillás a kántorság volt. Meg kélil azonban jegyezni^ hogy ez így megtévesztő, ugyanis jövedelmük nagyobbik része éppen a kántora állásból származott, vagyis a tanítói állás a „másodállás". Kezdetben, amikor csak egy-egy tanító működött a falvakban, addig e két tisztség elválaszthatatlan volt. Később, amikor egy faluban több tanító is működött, akkor a kántortanító lényegesen nagyobb jövedelemmel rendelkezett, mint a másod-, harmad- stb. 'tanító vagy a tanítósegéd, segédtanító. A kántori munka mellett még a jegyzői pálya a legkézenfekvőbb mellékfoglalkozás. A Galga mentén más foglalkozásról, kiegészítő munkáról nem tudunk. Hogy a tanítók megfelelő képesítést szerezhessenek, szervezték meg az egyházak tanítóképzőiket. Az első római katolikus tanítóképzőt Pyrker érsek hozta létre Egerben, 1828-ban. 27 Az 1840-es években azután sorra alakultak meg ezek az iskolák más városokban is (Esztergom, Pest, Szeged, Miskolc, Érsekújvár stb.). Az evangélikusok már a XVIII. században felvetették a tanítóképzés gondolatát. 28 Sőt ! Már ezt megelőzően Nagy György Hartán nyitott egy kis tanítóképzőt 1773-ban, ahol a szomszédos települések számára képeztek tanítókat. 29 A Tolna—Baranya—Somogy ev. esperessége 1806 j ban pedig Sárszentlőrincen olyan isik ólát nyitott meg, ahol „ ... a gyülekezetek iskolái számára: hazafias érzelmű és a haza nyelvében jártas tanítókat neveljen". 30 (Csupán érdekességként említjük meg, hogy ebbe az iskolába járt Petőfi Sándor is!) Ezek a próbálkozások azonban csupán a kezdeményezés szintjéig jutottak el. Az első ev. képző 1858-ban, Sopronban nyitotta meg kapuit, majd ezt követően Nyíregyházán, Szarvason, Selmecbányán, Losoncon stb. Mindezekből kitűnik, hogy nem az iskolákban tevékenykedő tanítókon múlott képzettségük fogyatékossága, hanem a magyar oktatási rendszer elmaradottságán. A Galga-vidéken a XIX. század közepétől a római katolikus iskolákban már megkövetelték, hogy csak képezdét végzettek lehetnek tanítók. Az evangélikusok is ezt szorgalmazták. Ennek érdekében a Pest megyei esperessegen belül is működött egy tanítóvizsgáló bizottság, akiknek tagja évente több tanítót vizsgáztattak le elsősorban pedagógiai és 'módszertani ismerétekből. 31 Egyébként egy 1870. június 21-én keltezett miniszteri leiratban ihr. Eötvös József kultuszminiszter határozottan leszögezte, hogy csak az taníthat, aki képzőben szerzett oklevelet, akik régebben tanítanak (képesítés nélkül!), azoknak bizonyságot kell tenni tudásukról, ezért részükre többhetes nyári tanfolyamot szerveztek államköltségen. 32 Vallès Károly ácsai .tanító is részt vett Kalocsán, 1871-ben egy ilyen tanfolyamon. 33 E bevezető után vizsgáljuk meg, hogy a Galga mente iskoláiban működő tanítók milyen képzettséggel rendelkeztek. 255