Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Asztalos István: Oskolatanítók a Galga mentén

ASZTALOS ISTVÁN (Petőfi Múzeum, Aszód): OSKOLATANÍTÓK A GALGA MENTÉN (Adatok a XVIII—

XIX. században működő tanítók életviszonyaihoz) BEVEZETÉS Az egyik kiváló iskolatörténeti munkában a következőket találjuk: „A tanárok általános helyzetét illetőleg kiemelendő, hogy kevesien vannak az osztályok és évfolyamok számához mérten és valamennyien "munkával túlterhelve, amihez sokszor a silány fizetés mellett nélkülözhetetlen .••mellékjövedelmet biztosító mellékfoglalkozás járul. A szellemi munkások anyagi ellátása ma sem fényes Magyarországon, annál kevésbé volt az a hosszas zaklatásokkal és anyagi szegénységgel küszködő evangélikus egyházban. Állandó intézkedésekről vagy egyöntetű eljárásról e téren sem lehetett szó, az egyes városok, gyülekezetek, főurak stb. esetről-esetre állapították meg ía tanerők járandóságát, mely sokszor csak legcsekélyebb részben állott készpénzfizetésből, hanem ezenkívül különböző egyházi és világi funkciók utáni illeték, név- és születésnapi ajándékok, tandíj osztalékokból stb. Általában 'mondható, hogy csak kevés esetben éltek kedvező viszonyok között, ellenben megtörtént, hogy a szegénység, sőt nyomor oly foglalkozásokra terelte őket, melyek hivatásukkal nem igen fértek össze (kocsimanyitás, borkereskedés, gazdatiszti állások stb.) a

: panaszok azért minden században előfordultak. Igen érdekes kultúrtörténeti feladat volna a tanítói javadalom fejlődését végigkísérni."

1 Az egész gondolatsor a meg jelenése idején közismert, mindenki hangoztatta az abban megfogalmazottakat, ám sem akkor,, sem az ezt követő évtizedekben lényegi változások nem következtéik »be a pedagógusok túlterhelésén, fizetésén. Sőt! A téma maá érvényességét sem vitathatjuk. Talán éppen azért, mert mindenki előtt nyilvánvalóak voltak ezek a tények és állandóan hangoztatták, kevesen akadtak olyanok, akik a kérdést tudományos alapossággal elemezték volna. Az utolsó mondatban felvetett kultúrtörténeti feladattal, nevezetesen a tanítói javadalmazás fejlődésével az idézett munka megjelenéséig senki sem foglalkozott. Az azóta megjelent szakirodalomban sem találunk olyan feldolgozást, amelynek kifejezett célkitűzése e téma XVIII. és XIX. századi történetének a bemutatása, elemzése lenne, bár az is igaz, hogy a hatalmas forrásfeltárások és a nagy összefoglaló pedagógiatörténeti művek megjelenése eredményeképpen sakkal többet tudunk általában a tanítók XVIII. és XIX. századi javadalmazásáról, mint a század elején a fentebb idézett mű megjelenésének idején.

2 Természetesen ezökben a nagy összefoglaló feldolgozásokban is olvashatunk a tanítók, tanárok életviszonyairól az egyes korok iskolatörténetének bemutatásaikor. Ezek az adatok tájékoztatnak bennünket általában a fizetés, a lakásviszonyok és más tényezők elemzésén keresztül a pedagógusok életviszonyairól. Azonban éppen összefoglaló, 245