Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

A tizenötéves háború alatt a fahíd elpusztult, de éveken keresztül az Alföldről sem hajtottak marhát Nyugatra. A Magyar Kamara 1617-ben lismét felállítja a harmiincad hivatalt. Néha előfordult, hogy a harmincadosok is egymás bevételét csorbították. Czétényi János váci főharmincados, Botos András városi bíró és a Tanács Tóth Mihály és Tapolcsányi váci tőzsént maga elé idézteti. Czétényinél 1616. június 7-én 45 ökröt és 5 tulkot felírattak azzal, hogy eladva visszatértükben a harmincadj át megfizetik. Űj várba érve az ottani harmincados, Dubronyiczky Mátyás cédulájuk helyébe -másakat adott, arra a fél harmineadot neki lefizették. A vámos közvetítésével Mokos Benedek megvette a marhát, s Nagyszombatban lefizette a másik fél harmincadját. A imásik megidézett „Szőcs András november 11-én is felíratott Vácon a harmincadossal két ökröt és három tulkot. Szempcen a cédulának helyt nem adván (a harmincados), a marhát megvette Risok Márton és Por Balázs szempci lakos azok ott éppen megfizették a harmineadot. Vácon pedig semmit sem adott Szőcs András."

97 Amint látjuk, a Kamara egyik esetben sem károsodott, csak a váci harmincados személyes bevétele lett kevesebb. Jól járt viszont Tóth Mihály és társa, mert csak fél harmineadot fizetett, Szőcs András helyett pedig az egészet adták meg a szempeiek. A tőzsérekre számtalan veszély várt, amíg el nem adták marháikat. Nem egyszer katonák kobozták el kapitányaik parancsára az ökreiket, tinóikat. Nagyszombati Hajas Ambrus tőzsér 1617. június 14-én Újvárból írt levelében azt panaszolja Czétényi váci harmincadosnaik, hogy Horváth István damásdi kapitány elkobozta tizenöt ökrét, a váciaktól pedig kettőt, pedig korábban biztatta őket, hogy azon az úton bátran hajthatják marhájukat. Kérik „jővén fel az kamarára tegyünk panaszt menniél hamarabb lehet, kérjük kegyelmedet ne kíssík". Czétényi megkapva a levelet, nem siet azonnal Pozsonyba, hanem ír érdekükben a Kamara elnökének. Onnan továbbítják azt Koháry Péter újvári főkapitánynak, aki hatáskörében intézkedik, hogy a damásdi kapitány térítse meg a nagyszombatiak elkobzott ökreit.

98 A harminoad fizetése alól másképpen is igyekeztek kibújni a tőzsérek. Ha katonáknak adták el, akkor sem kellett érte vámot fizetni. Nyerges János váci tőzsér „1625. Szent Iván havában kapott egy Regiát Horváth János nógrádi főharmincadostól 34 ökörre, mely harmincadnak summa pénze teszen 25 ft 50 dénárt". Nyerges János még a következő év májusában is adósa, amit elismer, de bizonysága Drégely-Palánkon Romhányi Albert és Horpachy Orbán (mindkettő katona, az előbbi 16204g váci lovas hadnagy) a Regiáról megszabadították.

99 Három váci tőzsér Béli Mihály, Baghi Pál és Kurdi Mihály 1629. augusztus 17-én a bécsi hetivásárra hajtott fél egy falka marhát. Ezen a vásáron a felkínált többezer jószág közül elkelt 2572 db. Az eladó 67 tőzsér neve iközött ott olvasható a három váci is. Az ökör párjáért legmagasabb ár 68 tallér, tehén párjáért 15—19 tallér volt. A bécsi Handgraf pontos kimutatása szerint 40 741 tallért fizettek a 2572 marháért Augsburg, Regensburg, Ulm, Nürnberg, Tuln, Krems és Möln mészárosai és kereskedői. A tőzsérek nyeresége egy-egy pár ökör után 2—3 tallér. A felhajtott többezer marhából az el nem keltet vissza kellett hajtani. Ennek oka az is volt, hogy a háború dúlásai miatt a németbirodalmi kereskedők alig jelentek meg a bécsi vásáron. A Handgraf összeírá21