Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Dóka Klára: Az érdi parasztság a 18–19. században

kevesebb lett a szarvasmarha, és elvesztette jelentőségét az uradalmi juhászat is. Fejlődött viszont a baromfitenyésztés, ami a település szegény rétegének és az ingázóknak is kiegészítő keresetet adott. A dombok lejtőin — a szőlő kipusztulása után — gyümölcstermelés kezdődött, 1895-^ben minden háztartásra már 15 gyümölcsfa jutott. 832 alma-, 1071 körte-, 182 cseresznye-, 152 meggy-, 461 őszibarack-, 340 kajszibarack-, 1112 szilva-, 515 dió-, 85 mandula-, 83 gesztenye-, 2481 eperfa volt az érdi határban. Az értékesítési lehetőség Budapesten szinte korlátlan voit. Érd szegényebb rétegét érintette a századfordulón a malomipar megszűnése is. 1870—1872-ben még 25 dunai hajómalom működött, amelyek évente 24 000 mázsa gabonát dolgoztaik fel. A molnárokon kívül a malmokban 25 legény és 16 inas dolgozott, a fuvarosokkal együtt így a malomipar kb. 80 családnak biztosított megélhetést.

71 1895-ben már csak 16 malom üzemelt, köztük a legrégebbi 1874-ben, a többi 1875-ben kapott engedélyt. 1875-től újabb malmot nem létesítettek. 1898-ban 15 malmot írtak össze, amelyek közül az egyik 1896-tól, a másik 1898-tól nem működött. Az előírások szerint a vízjogi engedélyt 3 éves szünet után vonták be. 1904-ben már csak 12 malmot vettek számba, amelyek közül az évben hármat megszüntettek. 1919-re már 3-ra csökkent a malmok száma.

72 A malmok megszűnését a Duna régóta aktuális szabályozása és a budapesti gőzmalmok egyre nagyobb konkurenciája idézte elő. 1876-ban a környéken ismét árvíz pusztított, azonban Érden nem okozott károkat. Ezt követően a megye megkezdte a védtöltések építését. Az elkészült párhuzammű összeszűkítette a Dunát, mederelzárással az egykori szigetet a községi rétekhez kapcsolták, és a szabályozással Érd művelhető területe is megnőtt. A malmokat azonban a párhuzammű miatt nem lehetett megközelíteni, a váltóhelyek annak külső oldalára kerültek. A két évszázad alatt alig változó település életéből ezzel eltűnt az utolsó sajátos színfolt is. * * * A századforduló után Érd történetében igen sok változás következett be. A nagyváros nyomásának kitett településen az elszegényedő parasztság egyre inkább a gyárak munkaerőbázisává vált, és a konzervatív, korszerűsödésre nem képes nagybirtok sorsa is meg volt pecsételve. A fejlődés további perspektívája a birtok felparcellázása!, üdülő- és háztelkek tömeges áruba bocsátása lett.

73 A városból kiözönlő lakosok, az új telepesek teljesen megszüntették azt a zárt világot, amit a nagybirtok szorításában élő parasztság a szűk határok közé szorult, de viszonylag jó adottságokkal rendelkező településen a két évszázadon keresztül magának kialakított. 222