Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Dóka Klára: Az érdi parasztság a 18–19. században
nélküliek száma a 7%-ot sem érte el. A 103 telkes jobbágy a következő arányokban birtokolta a területet: — egész telke volt 7 családnak — V2 telke volt 58 családnak — V4 telke volt 38 családnak. Az összes telekszám: 4572, tehát 4-gyel kevesebb az 1722. évinél. A birtokolt területek nagyságát tekintve a félteikesék aránya volt a legnagyobb, míg 1722ben a legtöbb tulajdonos V« telekkel bírt. Az uradalom kiterjedése következtében azonban csökkent az egész telkesek száma is. A földjeikről 'kiszoruló és a módosabb parasztok egyaránt foglalkoztak — kiegészítő jövedelemszerzés céljából — iparral és kereskedelemmel. A megfelelő szállítási, értékesítési lehetőség egy sor iparágat hívott életre. 1754nben Érden 26 kézműves volt (takács, kerékgyártó, kovács, pék, kőműves, csizmadia, sörfőző, molnár, kádár), akik azonban a helyi lakosság ós az uradalom szükségleteire termeltek. 1760ban 39 iparost és kereskedőt számláltak, akik piackörzete szintén nem ment túl a falu határain. 48 1754-ben, a birtok visszaváltásakor egy soir kérdés várt tisztázásra a lakosság számát, a szolgáltatások mértékét, a szántóföldi termelést és állattartást illetően. Ezért tanúkihallgatásokra került sor, amelyek célja az 1735—1754 közötti 20 év felmérése volt. A tanúk elmondták, hogy a lakosság szánna az eltelt időszakban lényegesen nem változott, mivel 1740-ben erősen pusztított a pestisjárvány. 1754-ben a faluban zömmel iliírök, szlovákok laktak, akiknek helyzete megegyezett a magyar jobbágyokéval. A parasztság állatállománya nem volt jelentős. A családok közül 5-nek volt 6—6 ökre, 18-nak volt 4—4 ökre, 12-nek volt 2—2 ökre, 5-^nek volt 2—2 lova, a tehenek száma 150, a juhoké pedig 120 volt. 1735ben átlag 25 nap igásrobotot teljesítettek, ezt azonban Péterffy János 35-re emelte. Az erdők a berki és a diósdi határban hasonló állapotban voltaik, mint 2 évtizeddel azelőtt, azonban a parasztok — saját szükségleteikre — csak évi egy alkalommal vehettek fát. Az évi cenzus újra 400 Ft lett. A földesúr 12 igásökröt tartott, évente 150 p. m. őszi és ugyanannyi tavaszi búzája termett, a réteken 70—100 szekér, a szigeten 20 szekér szénát kaszáltak számára. A tanúk szerint a bérleti időszakban a szomszédos Tárnok Érdnél jobban fejlődött, de itt magasabbak voltak a parasztság szolgáltatásai is. 49 Teljes képet ad az érdi parasztságról az 1760-ban és 1761-ben készült uradalmi összeírás. 1760-ban 179 család élt a településen, akik közül 24 semmiféle vagyonnal nem rendelkezett (13,41%). 1761-ben 126 ingatlantulajdonos családfőt írtak össze, akik 42 3 Д telket birtokoltak. Az ingatlantulajdonosok közül azonban csak 92 rendelkezett telekkel, a többinek csak háza és k&sefob földterülete volt. A telkek nagyság szerinti szóródása a következőképpen alakult: — egész telke volt 11 családnak, — 74 telke volt 1 családnak, — V2 telke volt 44 családnak, — V4 telke volt 36 családnak. 1761-ben is legtöbben fél telekkel rendelkeztek, bár arányuk az Összeírtak létszámán belül csökkent. Hogy a parasztok egy része nem volt telkes jobbágy, mégis birtokolt kisebb-nagyobb szántó- és szőlőterületeket, a föld felaprózódását jelzi. Az összeírtak vagyona nagy differenciáilltiságoit mutat. 201
