Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Dóka Klára: Az érdi parasztság a 18–19. században

tartoztak a földesúrnak: részt vetitek a tárnoki és a százhalombattai határban a rétek lekaszálásában, alkalmanként a gabona begyűjtésében. Az aliódiumhoz tartozó szántóterületek jó része parlagon maradt, időnként béreséket fogadtak, vagy a területet kilenced fejében a betelepülő föld nélküli iíakosoknak adták, azonban robottal ezek sem tartoztak. A határjárás szerint a település szántóinak területét 1722-ben legalább Уз résszel növelni lehetett volna az uradalom és a község javára. A tiszttartó feladata volt az is, hogy az aliódium számára réteket foglaljon. A berki, diósdi, tárnoki határban levő, eddig a parasztok által használt területek mellett a dumai sziget megszerzésére gondolt. Itt részben nád volt a part közelében, a középső területeken pedig gyümölcsfák. A termés egy ré-? szét az előző földesúr, Szapáry leszedte, majd ia területet a parasztok hasznosították. A gyümölcs mellett szénagyűjtésre, a nád felihasználására, vadászatra, halászatra volt itt lehetőségük. A tiszttartó véleménye szerint a nád kiirtásával a rétek területét a földesúr javára hasznosítani lehetett volna. A községhez tartozó erdők egy részét is le kívánta keríteni, hogy ott a parasztok rőzsét se szedhessenek. A jelentés következő része az uradalmi épületek leírása volt. A település határában állt a Sárkány család régi kúriája, azonban ez teljesen rommá vált, 1722-ben már csak a pince volt használható (belőle. Az említett Szapáry-k^astélj a török kiűzése után épült, és azt folyamatosan kibővítették. A falu házai szintén általában 30 évesek voltak. A kastély körül majorság volt, amelyhez megvásárolták a szükséges felszerelést, és azt egyelőre a kastélyban raktározták. Az épület állapota a felméréskor jó volt, és az a falu közepén is állt, azonban méreteit tekintve elmaradt a környékbeli udvarházaktól. A tiszttartó ezért azt javasolta, bontsák le, és építsenek helyette újat. A kastély mellett volt a szérű, amelyet időnként az árvíz fenyegetett, és itt voltak hajdan a marhaállásoik is, amelyeket később a tárnoki határba vittek. A gazdasághoz tartoztak a gabonavermek és a jégvermek is. A határban volt egy vendégfogadó, mellette a földesúr szántói. Nem hasznosították viszont a távolabbi Kutyavár romjait. A hagyomány szerint ez középkori vadászkastély volt, azonban a négyszögletű épületnek már csak romjai maradtak. A tiszttartó javasolta, hogy ebből építsenek juhakolt, mellette pedig a juhásznak szállást. A Duna-parton állt a kocsma, a község piacán a bolt és mészárszék, amelyek haszna a parasztoké volt, és ia dunai malmot szintén ők használták. A másik malmot a IBenita vizén a korábban Budán lakó Mészáros Ferenc létesítette, aki Szapáry engedélyével költözött Érdre. A malom mellett halastó is volt, amelyben Mészáros Ferenc csukákat tenyésztett. A tiszttartó tervbe vette ennek megváltásált, és uradalmi halgazdaság létesítését. A község épületei közé tartoztak a templomok. A katolikus templomot 1720-ban újjáépítették, olyan formában., hogy akár városi templomnak is beillett volna. Űj plébánia tartozott hozzá, ahol a kegyúri jogot a földesúr gyakorolta. A papi földterületek azonban csak elméletileg voltak az egyház birtokai, ímert senki sem művelte meg azokat, hanem a lakosság inkább összeadta a pap megélhetéséhez szükséges terményeket. A volt török, később szerb templom mellett álló minaretet senki sem használta. A tiszttartó megtiltotta, hogy a meglevő épületből a követ elhordják, és javasolta a mecset felújítását, ami az uradalom dísze lett volna. A tiszttartón, plébánoson és a budai Mészáros Ferencen kivül még egy idegen élt 1722-ben a községben, egy postames197