Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Nagy Varga Vera: A ceglédi reformátusok házassági kapcsolatai (1723–1810)

JEGYZETEK 1 Kosa Ъ.

—Filep A. 1978. 107—108. Heltai N. 1970. 2 Nóvák L. 1982. a. 3 Nóvák L. i. m. sajnos éppen a felületen mozgó és helytelen általánosításokra példa. 4 Zentai J. 1967. és 1972. — Andrásfalvi B. 1972. 123—167. 5 Búza J. 1984. 6 Nóvák L. 1982/b. — hibás számítás alapján hamis adatot közül, amikor 1773-ban 53%-ra teszi a katolikusok számarányát. — Sárkány J. 1928. 133. — 1782-ben református 4487 — 58,6% és katolikus 2848 — 37,3%. — Ebben a kötetben egy tanulmány a ceglédi katolikusok háztartásszerkezetével foglalkozik, 1773-ból. 7 Cegléd — Nagytemplomi Egyházközség irattára. Anyakönyvek I. kötet. Házasultak anyakönyve 1723—1810. 1—151 pag. Ezúton köszönöm meg Lizik Zoltán református lelkész szívességét, aki munkám elvégzését lehetővé tette. — A tanulmány megállapításait az I. kötet adatainak elemzése során alakítottam ki. A további kötetek elemzésével szeretném folytatni a munkát. 8 Orsi J. 1985. 664—665. — A Tápió vidék házassági kapcsolatait a XVIII—XIX. századi katolikus anyakönyvek alapján vizsgálta meg. A XVIII. században Cegléddel 4 esetben (1264-ből) és a XIX. század első felében 2004 házasságból 6-ot kötöttek ceglédiekkel. 9 PmL. NkO. Cegléd város levéltára. Végrendeletek gyűjteménye — Szabó L. 1979. 157. a község nagykunsági kapcsolatait hangsúlyozza, ceglédi kapcsolatról nem tud. — A Jászság katolikus népességének házassági kapcsolatait vizsgálva úgy tartják, hogy a Jászságot az endogámia jellemezte, a 19. század fordulójától az exogámia fokozódott, vö. Barna G. 1973. 183. és H. Bathó E. 1983. 155. 10 Cegléd és Tószeg kulturális kapcsolata még az 1880-as években is fennállt. A Kossuth Múzeum néprajzi gyűjteményének néhány feliratos, évszámos kerámiája a tószegi fazekasközpontban készült. Nagy Varga V. 1985. 11 Pánd az 1630-as évektől folyamatosan lakott település, lakói a hódoltság alatt többször húzódtak meg Cegléden a kisebb rabló portyák elől. Vö. Kocsis Gy. 1979. és 1. sz. térkép a népesség költözésének irányairól. Kocsis Gy.: 1985. 5. sz. térkép. 12 Majlát J. 1943. 151—152. — Erdélyi E. 1978. 504. a ragadványnevek vizsgálata alapján mintegy 200 származási helyet mutat ki, de ezen belül a ceglédi eredetűek jelenléte nem válik hangsúlyossá. 13 BalogH S. 1975. 38. idézi Márton Ferenc kéziratából: „Az 1740-ik évről Nagy Körösi Krónikában az áll, hogy Nemes és Vitézlő Kostyán Mihály úr Véber Ferenc József kirurgussal a községeket rendre vizitálta, magával vitte a kecskeméti borbélyt Scheidel Józsefet, mártius 17-én Tószegre ment, szoros zárlatot rendelt el a pestis miatt, szigorú rendszabályokat alkalmazott, külön temetőket jelölt ki a ragályozottak holttesteinek. Különösen elrendelte, hogy a már infectus helyekre Albertire, Czeglédre, Abonyba, Zsidóra, Palotára senki ne merészeljen menni, sem onnan valakit befogadni." 14 Örsi J. 1983. 36. Több település anyakönyvi adatainak vizsgálata alapján úgy véli, hogy „Magyarországon a települések — a házassági kapcsolatokat tekintve — a XVIII. században nyitottabbak. Az endogámiára való törekvés legerősebb a XIX. század második felében". Ezt a megállapítást ceglédi adatok nem igazolják. 15 Azt, hogy az esküvők dátumai a hét mely napjaira estek, az alábbi személyi számítógép-program segítségével számoltam ki. Erdélyi Tibor: öröknaptár Commo111