Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Nagy Varga Vera: A ceglédi reformátusok házassági kapcsolatai (1723–1810)

állapíthatjuk, hogy az anyakönyvi bejegyzések elemzésévél vizsgálható házasságkötési szokásokban jól megfigyelhető, több irányú változás zajlott le a XVIII. század végén. A vidéki településekkel a korábbi időszakban fenntartott házassági kapcsolatok beszűkülteik, lényegében csak a közvetlenül szomszédos református közösségekkel maradtak fenn, az endogám tendencia fokozódott. A házasságkötések időszaka a farsangról késő őszre, novemberre, sőt az adventi hetekre tolódott át, a korábban szinte törvényszerű keddi napok helyett inkább hétfőn tartották az esküvőket. Az endogámia fokozódásának, a vidéki településekkel fenntartott házassági kapcsolatok beszűkülésének egyik legfőbb oka feltehetőleg a magyarországi feudális gazdaság- és társadalomszerkezet XVIII. század végére kialakuló megmerevedése lehetett. A török hódoltság után a XVIII. század első felében nagyarányú népmozgás indult meg az Alföld irányába, az elnéptelenedett települések újranépesítésére, a mezőgazdasági művelésből kikerült hatalmas területek újbóli feltörésére. A folyamat az 1770-es évekre nagyjából lezárult, a létrejött heyzetet az úrbéri rendelet szabályozta és egyben rögzítette is. Ez közvetve kihathatott a vidékiekkel való házasságkötések gyakoriságára is. A megfigyelt változások további alakulásának vizsgálatát az 1810 utáni anyakönyvek adatainak feldolgozásával folytatni kell. Más források, elsősorban egyházi körrendeletek feltárásával valószínűleg még pontosabb magyarázatot tudunk adni a változások közvetlen okaként. HÁZASULOK ÉLETKORA A házasulok életkorát csak egy rövid, hétéves időszakban (1773—1780) között jegyezte fel a lelkész konzekvensen. (A hét év alatt mindössze 4 vidéki férfinek nem közölte az életkorát.) A korábbi házasságra utaló bejegyzést csak a nőknél találunk. Megemlíti, ha özvegyasszony köt házasságot, de a férfiak esetében nem tudjuk, hogy ez az első házassága, vagy megözvegyült férfi házasodik újra. Ennek ellenére jól körülhatárolható az az életkor, amelyben az első házasságukat kötötték

18 (lásd 2. és 3. számú táblázatot). A férfiak 19 éves koruktól kezdve nősültek. Az ennél fiatalabb férfiak (18 éves) házasságkötése olyan kevés esetben fordul elő, hogy kivételnek tekinthető. A férfiak házasságkötése leggyakrabban 20—22 éves korban történt. A hét év alatt a férfiak mintegy fele ebben az életkorban kötött házasságot. Habár a legideálisabb életkor 20—22 év volt, az adatok gyakoriságából úgy tűnik, hogy 23—24 éves korban íis igen sok házasságot kötöttek. A 25 éves életkorú férfiak házasságkötésének gyakorisága jelentősen csökken. Megfigyelhető az is, hogy a 25—30 év közötti életkorukban házasodó férfiak között az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő béresszolgák. A harminc évnél idősebb férfiak házasságkötésénél már feltételezhetjük, hogy túlnyomó részük özvegy emberként második házasságát köti. A nők 16 éves koruktól -mentek férjhez, de az ilyen életkorban kötött házasság igen ritka. A lányok mintegy kétharmada 17—18 éves korában kötött házasságot. A 19—20 éves lányok házasságkötése is viszonylag gyakori. A 21— 24 éves nő már túlkorosnak számított, közülük néhányan özvegyként már második házasságukat kötötték. A 25 évnél idősebb nők szinte kivétel nélkül özvegyasszonyként mentek férjhez. A helyi szokások által legkedvezőbbnek tartott életkorban házasodott fiatalok között nem volt túl nagy korkülönbség, általában 4—6 év. A feltételezhetően vagy bizonyíthatóan második házasságban 109