Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Ilon Gábor: Adatok Vác zsidóságának életmódjához (19. sz.)

lottaikait „48 óra előtt, orvosi bizonyítvány nélkül" nem temethetik el, csak akkor, ha a tetem rothadásnaik indult, vagy a gyors temetést orvosi utasítás rendelte el. Egyúttal figyelmeztetik őket, hogy a haláleseteket köteleseik bejelenteni. Ugyanezt elrendeli a püspökváci tanács is Hoffmann Antal városi orvos javaslatára.

133 1847-ben Serédy János főorvos indítványozza, hogy a város minden részében legyen halottkém, a „reformált és más hitvallók" számára is. Utóbbi kitétel az izraelitákra és a görögkeletiekre vonatkoztatható.

134 A korai sírkövek helyi, naszályi mészkőből készültek. A tradíciónak megfelelően — különösen a temető korai periódusában — egymáshoz közel álltak, illetve állnak ma is. Puritán kivitelezésűek, feliratúik héber, vagy héber és német nyelvű. Ebből arra következtethetünk, hogy a Chewra vezetői és a közösség is ragaszkodott a hagyományokhoz. Mindezt bizonyítja a temető 4. számú (6. kép) Magán Dávid-os sírjele. Végezetül a zsidó község bevételeinek, tárgyát képező területek egynémely részéről kell szólnunk. 1847. decemberéig a községi kóserolt húst Levi Sámuel vágta, talán Filó Pál mészárosmester egyik székében, akinek a község Lévi hanyagsága miatt 136 Ft-tal adósa.

135 1861-ben a hitközség Holler Sámuel ellen emel vádat és leváltását kéri. A tanács válasza nagyon tanulságos. „ ... a koserhússali élés vallási szabályokban foglaltatván, annak kiállítása és mérése mint szorosan vallásukhoz tartozó tény feletti intézkedést maga az izraelita kultus iközség — más vallásúak befolyása nélkül gyakorolja, ... a koseroló legtöbb esetben a község jegyzője és kántora lévén...". Vagyis a kérdés belső ügyük, ennek ellenére Hollert eltiltják a kóser hús mérésétől. Kiderül, hogy a húsmérést a község mindig haszonbérbe adta, hogy a tanoda költségeinek egy részét a bevételből fedezze.

136 Kóser vendéglő meglétéről van tudomásunk Püspökvácott (1. fent Polácsek Leopold). A káptalanváci haszonbérlője 1840-ben Lébel (Lébl) Ábrahám, alhaszonbérlője Kohn Móricz. 1854-től Veiner Samuel és neje a haszonbérlő.

137 Később — a vallási élet lazulása miatt — az egyenes adókat, az ún. kultuszadókat helyezik előtérbe. Talán e rövid tanulmányunk — a terjedelmi korlátozottság ellenére — is némiképpen hozzájárulhat ahhoz, hogy a XIX. század második felének váci zsidóságának életmódját jobban megismertessük, annak ellenére, hogy alapvető forrásokat (a megsemmisült hitközségi levéltárra és sok, állami levéltárainkból az idők folyamán elveszett iratra gondolunk) kellett nélkülöznünk. Egyúttal reméljük, hogy e kötet többi tanulmányának elmélyült feldolgozásához is hozzájárulhatunk, valamint bízunk abban, hogy munkálkodásunk követőkre talál, s az életmód oldaláról bővíthetik ismereteinket a hazai zsidóság történetérői. 93