Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Egy középkori kulturális központ a Pilisben (konferencia) - Valter Ilona: Ciszterci monostorok kutatása

A XIII. századi westfáliai csarnoktemplomoknál is kedvelték ezt a formát. Ilyen az 1220 körül épült soesti Máriatemplom,

48 valamint a legdeni plébániatemplom szentélye.

49 A német területhez kapcsolódóan Európa más részein találunk ilyen alaprajzú román templomokat. Svájc nyugati részén áll a Belleay-i premontrei monostor, amely 1140-ben épült ilyen formában.

50 Lengyelországban az opatówi társaskáptalani templom épült ilyen elrendezéssel a XII. század közepén.

51 A két utóbbi templom szentélyének mintájául a Limburg a. d. Haardt-i templomot tartja számon a szakirodalom. Ez a német földön a XIII. században is virágzó szentélyelrendezés a hajdani Magyarország északi részén is felbukkant a XIII. század közepén. A dobronyai (Dobra Niva) plébániatemplom szentélye hasonló kialakítású,

52 és abban is hasonlít Pásztóhoz az alaprajz, hogy nincs keresztház. A három királyi város: Dobronya (Dobra Niva), Korpona (Krupina) és Bábaszék (Babina) német telepesekkel a tatárjárás után szerveződött.

53 Visszajutunk tehát a német telepesekkel a német késő román építészethez. Az említett templomok túlnyomó része keresztházas, ahol a két félköríves mellékapszis a keresztházakból nő ki. Pásztón nincsen keresztház, de meg kell jegyeznünk, hogy a XI—

XII. századi magyar bencés apátsági templomok és székesegyházak mind keresztház nélküliek. A pásztói szentélyelrendezés formáját joggal kapcsolhatjuk a német román kori építészethez. Az apátság építésének pontos idejét nem tudjuk. 1138-ban — a dömösi oklevél szerint — biztosan megvolt. A falak mellett előkerült régészeti leletanyag alapján keltezhetjük a XI. század végére, XII. század elejére. Minden bizonnyal királyi alapítás volt és csak 1265-ben került — akkor már a ciszterci apátság — a Rátót nemzetség birtokába a kegyuraság. Az 1190-ben ide települő ciszterciek a rend szokásaitól eltérően a település szívében levő bencés apátsági épületbe költöztek, és nem egy, a településtől távoli völgybe. Az itt levő monostor megfelelt a szigorú ciszterci szabályoknak. A ciszterci apátságok között is találunk megközelítőleg hasonló szentélyelrendezést. A Párizs melletti Vaux-de-Cernay-i apátságot 1118-ban alapították és 1147-ben került a ciszterci rend kezére. Ebben is megegyezik a helyzete Pásztóval. A templom nagyméretű, keresztházas bazilika volt, a keresztházak végén két-két félköríves apszissal, egyenesen záródó főszentéllyel.

54 A pásztói apátság XIII. század elejére keltezhető átépítésében szerepet játszott az is, hogy a monostor ez időben leégett. Az égés nyomait több helyen megfigyelhettük: a nyugati részen, ahol az égett gabona volt, a folyosón és az ipari épületeknél. Az égés utáni helyreállítás is indokolja az átépítést, de az új rend ekkor még dinamikus fejlődése is megkívánta a nagyobbítást. Elbontották a bencés templom szentélyét, a bontási törmelékből mintegy 40 cm-rel megemelték a szinteket, a padozatot kőlapokkal burkolták. A kőlapok alatti rétegből kerültek elő az építkezést keltező XIII. századi kerámiatöredékek, köztük egy cserépüst töredéke. A két mellék szentélyt szabálytalan formában egyeneszáródásúvá alakították (12. kép). A már említett 1699-es leírásból tudjuk, hogy a templom kváderkövekből készült, igényesen kialakított épület volt, a főapszison három nagy, a mellékapszisokon egy-egy ablak nyílott. Papi ülőfülke volt a falban, amit kődíszek vettek körül. Az oltár romokban állott. A Szent Kereszt kápolnában Szent János képe volt látható, a Szent Kereszt tövében. A főapszis boltozata 1699-ben már beszakadt, az egyik ablak összedőlt. Az egyik mellékhajó végében — ahol feltártuk — látta a szerző a sekrestyét. Érdekes, és a ciszterci építészetre jellemző, hogy a nyugati oldalon a díszes főkapu mellett, 578