Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Egy középkori kulturális központ a Pilisben (konferencia) - Gerevich László: A pilisi ciszterci apátság
század végén, XI. század elején készült horvát emiékek sorával is. Mindenesetre magyarországi gyakorlatra volt ahhoz szükség, hogy a két díszítő stílus összeolvadjon. E kronológia és a rétegek arra a következtetésre vezetnek, hogy az egykori egyházi épületek helyét és alapfalait a korábbi falu földszíni házai — melyeknek főleg csak tűzhelyei maradtak meg —, északról és délről igen szorosan közrevették. Néhány közeli háznyomból az is kitűnik, hogy a falu megelőzte a szerzetesi települést, de nemcsak a cserepek, hanem az egyik ház szintjén fekvő pénz még I. András-kori fennállását is igazolni látszanak. Ezen a nyugati oldalon a házak egészen közel kerültek a magasabban fekvő temetőhöz is. A falu áttelepítését nemcsak az égési szint, hanem a ciszterci templomnak és az új épületeknek két egykori lakóház fölé épített része is igazolja. Mindenesetre ez a kora feudális közelség a ciszterci regula számára már tűrhetetlenné vált, ,,degenerálódott"-nak hatott. Rendkívül fontos társadalomtörténeti tanulságot rejt és a történelmi haladás mérföldes lépését fejezi ki az új települési topográfia helyszínrajza, melyhez hasonló átalakulás kezdetét a közeli dömösi királyi prépostságban is tapasztalhattuk, meglepően III. Béla-kori pénzlelettel is keltezve. Egyelőre még csak sejtés, de nem alaptalan az a hipotézis, hogy a XII— XIII. század fordulóján végbemenő és már fölismerhető társadalmi, gazdaságtörténeti átalakulások — a művészetben különösen érzékelhetők —, mint térszemléleti változások a településtörténetben is kimutathatók. Az ebben megnyilatkozó fejlett francia hatások realizálásához a ciszteri rend is jelentősen hozzá j árulhatott. Az eddig csak röviden közölt megállapításaink, sőt, még a korai falakról közölt helyszínrajzok is félrevezetőek lehetnek, ezért választottuk rövid előadásunk központi kérdésének a ciszterci telepítést megelőző települések elhelyezkedését és a ciszterci építkezés kronológiáját. Ezáltal a magyar technika- és művészettörténetben először vázolt jelenségek is értékelhetőbbé válnak. Már korábban ugyanis részletes tanulmányt szenteltünk cikkeinkben és a most közzétett könyvecskében az épületrészek elkészülése sorrendjének, melynél nemcsak a formatörténet rekonstrukcióját, az alaprajzok és méreteik összefüggését, hanem elsősorban az ásatási adatok tanúságát, valamint az oklevelekből levonható következtetéseket is fölhasználtuk. Az Acey-i burgundi anyakolostor történetéről írott munkájában Blanchot tiszteletbeli apát megemlékezett a pilisi alapítás több konkrét körülményéről és éppen ezek a konkrétumok is igazolják, hogy nem tekinthető kitalálásnak az, hogy a ciszterci szerzetesek elavult, „degenerálódott" bencés kolostort kaptak adományképpen. „La colonie partie d'Acey a des droits tout particuliers à notre souvenir. Aux extrémités de la chrétienté, à Polisy, en Hongrie, une abbaye bénédictine était complètement dégénérée. ... la colonie fut à hauteur de sa tâche. Le roi de Hongrie, André II dit le Jérosolymitain, fut tellement édifié de la vie des nouveaux moines qu'il confia à leur église abbatiale la dépouille mortelle de sa femme, Gertrude de Méranie, mère de sainte Elisabeth De plus, en 1225, André envoya à Acey vingt marcs d'argent en témoignage de sa satisfaction et de sa reconnaissance.'' Alig lehet máshonnét, mint egy oklevélből venni azt a szöveget, mely szerint 1225-ben András király Aceynak 20 márka ezüstöt küldött megelégedettsége és köszönete kifejezéseképpen. Valószínűnek tartjuk, hogy ezt az ajándékot a templom felszentelésének alkalmából adta. Biztos azonban az, hogy 1233-ban a beregi egyezmény intézményeinek névsorában már rendelkezett a templom 543
