Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Egy középkori kulturális központ a Pilisben (konferencia)

Történettudományunk régóta tisztázott kérdése, hogy középkori életünk és létünk, államiságunk és kultúránk megszervezéséhez és fejlődéséhez milyen mér­tékben és hogyan járultak hozzá az államalapítást követően letelepedett szer­zetesrendek. Ezek egyikének kiemelkedő munkásságát méltatta az a nagyszabású ünnep­ségsorozat, a feltárás és a kor emlékeit bemutató kiállítás, végezetül a tudo­mányos tanácskozás, amelyet a megyei állami és pártvezetés, a Magyar Tudo­mányos Akadémia, a régészeti szakma tudományos körei, a katolikus egyház hazai és küföldi képviselői jelenlétében rendeztek Püisszentkereszten és Szent­endrén, a pilisi ciszterci apátság alapításának 800. évfordulója esztendejében. Az a hely, ahol az egykori kolostoregyüttes állt, és tágabb környezete, a pilisi erdő, a Duna-könyök, a középkori magyar történelem fontos eseményei­nek volt színtere, hiszen az ősi főváros, Esztergom közvetlen közelében va­gyunk. A széles látókörű, európai formátumú uralkodó, III. Béla király udva­rában tudatossá és igen jelentőssé válik a — már korábban is megfigyelhető — francia politikai, egyházi, kulturális irányzat. A király a nyugat-európai hatal­makhoz hasonlóan korszerűen szervezett udvara és országa alapvető támaszá­nak ítélte az új életerős francia ciszterci rendet, amelynek kolostorait sorra ala­pította a XII— XIII. század fordulóján — közöttük a pilisi apátságot. Történelmünk későbbi viharos eseményei rommá változtatták a Pilis-hegy lejtőjét uraló templom-kolostor-műhely épületegyüttest is, de az 1967—1982 évek között Gerevich László akadémikus által vezetett feltárások, a magyaror­szági középkori művészet egyik fénykorának emlékeit, a korabeli technikai is­meretek magas színvonalú alkotásait hozták napvilágra. A ciszter kolostorokban végzett szellemi és fizikai alkotómunkának az egye­temes művelődéstörténetben, s így a magyar kulturális értékek gyarapításában is igen nagy jelentősége volt. A tanácskozások legfőbb célja — az emlékezésen túl — az volt, hogy a pilisi apátságra, általában az apátságokra vonatkozó tudományos kutatások leg­főbb tanulságait összegezze és ennek eredményeit — a jelen formában is — a szakma és a szélesebb érdeklődők elé tárja. 540

Next

/
Thumbnails
Contents