Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Jakus Lajos: Damásd vára „az pogány ellenség torkában”
szerint azok a bűnösök, akik a palánkot minden alapos ok nélkül üresen hagyták. Ha a mohamedánok ilyen palánkot vagy erődöt megszállnak, az a padisah hozzájárulása nélkül nem adható vissza. A Portának jelentést tett róla, válasz nem érkezett. A két párt között megkötött békének nem lehet akadálya, s nem fogja tűrni, hogy valami olyan előforduljon. Levelét szívélyes üdvözlettel és jókívánsággal fejezi be „ ... a te szegény Musa pasád". 109 Eszterházy nádor meggyőződése szerint, az éppen időszerű béketárgyalások, Damásd visszaadása nélkül nem kezdődhetnek meg. Az 1627-ben huszonöt évre kötött szőnyi béke már lejárta előtt érvényét veszítette. Mindkét oldalról hajlandónak mutatkoztak felülvizsgáltatni a megoldatlan kérdéseket. Az országgyűlés követséget küld Konstantinápolyba, melynek feladata elégtételt kérni a sok sérelemért, így Damásd elfoglalásáért is. Lósy Imre esztergomi érsek 1641. augusztus 9-én, a császárhoz írt levelében az állapotokat megnyugtatónak tartja, a végbeliek tartózkodnak a kirohanásoktól, a törökök szorgalmatosan vigyáznak Damásd megtartására. 110 Eszterházy nádor Páíffy Istvánhoz két nappal később írt levelében más véleményen volt, mint az érsek: „Bizony nem mondhatok egyebet, hanem hogy Isten ostora ez rajtunk, hogy inkább mind akkor jön parancsolat reánk az udvartól, hogy ne bántsuk a törököket, amidőn ezek leginkább nyomorgatnak .. . bennünket. Immár parancsolnák azt is, hogy ne oltalmazzuk magunkat tőlük. 111 A nádor hamarosan feladja a türelmes szemethunyást a török garázdálkodása felett, rabságba ejtet többet, melyre a budai pasa azonnal hajlandó az összes foglyát cserébe adni. A nádor erről jelentést tesz szeptember 10-én az Udvarnak, ugyanakkor írja, hogy azon a napon érkezett hír Damásdból; végzete betelt, a törökök felégették. Úgy látszik megfontolták így végezni, nekünk átengedték újjáépítésre. A béketárgyalás miatt is tartoztak elhagyni. 112 Másnap Eszterházy Pál is jelenti Pálffynak: Tegnap a török Damásdot tőből kiégette. 113 Musa pasa így oldotta meg a padisah engedélye nélkül a reá nézve kényes ügyet. Ezalatt Keszi János Újvár börtönében vasra verten sínylődik és reménykedik szabadulásában. A királytól bocsánatot és szabadon bocsátást kért. Hivatkozott arra, hogy Damásd várában 22 évig, előtte pedig Vácott 16 évig állandóan katonáskodott. A vár elvesztését az őrség gyávaságának tulajdonítja. Azzal is menti magát, hogy az ostrom alatt beteg volt, a vár védelmében alig tehetett volna valamit. A Haditanács véleményt kért Pálffytól Keszi Jánosra, ami kedvező lehetett. 114 Hadiszék egy évvel később Pontosan egy év múlva, 1642. július 21-én Pálffy István hívására Újvárban összeül a hadbíróság megvizsgálni a vár dicstelen elvesztése okozóinak felelősségét. A vádat a főgenerális mellett helyettese, Eszterházy Pál képviseli. A tárgyalást Dallos Albert újvári hadibíró vezeti. Jelen vannak esküdtként húszan a környék váraiból és vármegyékből. 115 A felperes vádló Eölvedy Pál, a vádlottakat pedig Dernjén Mihály procurator (védőügyvéd) képviseli. A fővádlottak: Keszi János rendes vajda és Kopcsányi Márton strázsamester, továbbá rajtuk kívül huszonötén szerepelnek név szerint. 116 A vád és védelem bizonyításához kapcsolódik a 32 tanú vallomása, közülük 4 debreceni tőzsér, 6 a közeli falvak bírái, 13 hírvivő, 8 a környék falvainak lakosa és Dijann György damásdi harmincados. A hadiszék ítélete: „A vádlottak hűségesküjük 529
