Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Jakus Lajos: Damásd vára „az pogány ellenség torkában”

Török hírt hozók. A kapitányoknak kötelességük volt hírhozókat küldeni a török várakba, s az ott hallottakat továbbították az újvári főkapitánynak, onnan pedig jelentésük a nádorhoz került. így jelenti Koháry Péter újvári kapitány 1613. szeptember 27-én, Sárközi Joó Máté értesítése nyomán, hogy az esztergomi Bekis bég valamire készül, palánkfát hordat Esztergomba és Visegrádra, s a marosi szentegyházat akarja megkeríteni, avagy a benyit megcsináltatni.

38 A török több templomot épített át erődítménnyé, így joggal lehet arra számítani, hogy a gótikus, jó állapotban levő marosi vagy a hatalmas, középkori kéttornyú bényi megsérült nemzetségi templomot akarja kiépíteni Szőgyén, illetve Damásd ellen. Koháry e jelentése után néhány nappal Verebélyi október 2-án írja: „ . . . érkezek más olyan hírem, mivelly egy visegrádi hozta volt mostansággal. .. ő akkor budai tyhainál lévén, látta hogy néminemő fő törökök jöttek volna onnan alól az táborokbul, az kik azt beszélték, hogy a magyarok két kastélyt építettek volna megh, egyiket Szekszárdon, a másikat Gullatt. A hadak felől azt mondta, hogy csak heában versenkedünk a magyarokkal, mert a feleinket igen megverték oda be."

39 Verebélyinek ez a jelentése kissé zavaros, mert Szekszárdon nem a magyarok, hanem a törökök építettek palánkvárat. A kapitányok néha fontoskodva olyanról is híradással éltek, aminek semmi alapja nem volt. így írja még Kollonitsnak Fülekről Bosnyák Tamás főkapitány: „Azt is bizonnyal beszélik, hogy ez napokban Egernek a kapui maguktól három ízben nyírtának és az égből Jézus kiáltások hallattanak, kin igen meg rémültének az törökök és azulta fölötte nagy vigyázásban vadnak."

40 Panaszok kétjelöl. A végbeli lovasok legeltetése, „füveilése" évekig panasz, egyrészről a katonaság, másrészt a károsult lakosok oldaláról. A füvelő helyek kijelölését 1610-ben a damásdi és váci őrség részére Hont vármegye megtagadta, mivel már (Drégely)palánk és Gyarmat lovainak is biztosította a legelőit.

41 A váci hadnagyok 1613-ban panaszkodnak a nádornak a vármegyékre: „... nemhogy valami táplálással volnának, de a füvellést is megvonták. Ha az fizetés is el haliad, az füveilés is nem leszen, mi megh nem fogjuk tarthatni alattunk valókat". A nádor végül elosztatta a vármegyékkel a bányavidéki végházak füvelő területét. A damásdiaknak Komárom vármegye 35 lóra köteles legelőt adni.

42 Két évvel korábban a marosiak kérték a Kamarát, hogy „ . . . a damásdi vitézlő urainkat is szólítaná meg, mert az minömő takarmányokat marháinknak teszönk, minden esztendőnkint maid jobb részit ők horgiák el hatalmasul réteinkről s ők tartiák marháikot vele".

43 Verebélyi 1614. május 18-án írja a nádornak, hogy viseljen gondot reájuk, mert ha valami történik, okai nem lesznek. „Senki gondot nem visel sem fizeronek dolgában, sem penigh füveilés dolgában, a ieginy pedig szöktön szökik, merth az ellenségnek torkában vagyon."

44 Az 1610-ben még 150 főre engedélyezett damásdi őrség létszáma ebben az időben aligha érte el a százat. Sanyarú helyzetük egy év múlva sem javul. 1615. június 13-án Thurzó nádornak írja „az egész nyomorult damásdi sereg": „Alázatosan ez dologrul egész vitézlő Rendről kelletett megtalálnunk. Nyilván vagyon Nagyságodnál ebben az vigházban az mi nyomorult állapotunk kit éjjel nappal ebben a vigházban szenvedünk ez az pogány ellenségnek szintén torkában lakunk. Az szolgálat pedig sok éjjel nappal rajtunk. Istentül megvallván soha senki az ki gondunkat viseljen, mindenfelől pap Barát határa körülünk, sem rétönk, sem szántóföldünk nincsen, mindenött kitiltanak belőle." Az ellenség feljövetelét hallják, mi legyen szándéka, senki nem tudhatja. Ebben a nyo515