Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Jakus Lajos: Damásd vára „az pogány ellenség torkában”
minden alkalmat megragadtak, ha az átvonuló tőzséreket, kereskedőket megsarcolhatták, okot keresve és találva megbüntetésükre. A damásdi kapitány parancsnoka Kollonits Szigfrid 1604-től a Duna-melléki kerület főgenerálisa mindent megtesz, hogy katonái fizetését biztosítsa, fáradozását mégsem kíséri siker. Ekkor éhező katonáinak saját gabonájából kölcsönöz, s amikor az is elfogy, számukra mástól kér hitelbe. 20 1609. október 29-én írja Thurzó György nádornak: „ . . . bizony semmi jót nem várok ez dologból, ha hamar való napon eő felsége alá nem küldi az fizetést. Bizony mi magunk bánjuk meg az kinek Isten mi kicsiny jószágot adott." 21 Négy nap múlva, november 3-án arról tudósítja a nádort, hogy Esztergomhoz gyűltön gyűlnek a törökök, tatárok, cserkeszek, azért ,,. . . félő hogy az mely végház orrában* vagyon, azt is meg probállia nyilván vagyon pedig a végházaknak is erőtlen és fogyatkozott állapottia". Itt közvetlen Damásdra és Szőgyénre gondol, mely Esztergomhoz legközelebbi végház. Továbbá írja: „Az vitézlő nép fizetetlen, mit cselekedhetem. Magam is sem kinn sem benn nem vagyok, csak az egy gondviselő jó Istennek kegyelmes oltalmában vagyunk. Én minden végházban, minden vármegyékben elírtam, miben vagyon az dologh és az mit cselekedhetem, én az keresztyénség mellett élni halni kész leszek." Kéri a nádort, szerezzen a királytól, az országgyűléstől resolutiót, mihez tartsa magát, kell-e hadakozni, lészen-e érdeme szolgálatának valaha, ,,leszen-e jó állapotban végház dolga". Leveléhez csatolja Ornay Tamás szőgyéni kapitány levelét, melyben a török készülődését jelenti. Hírhozóitól úgy tudja, hogy a török Verebélyt és Bátot akarja megrabolni. 22 1610. február 7-én a nádort arról tudósítja, hogy megválna tisztségétől, de a vitézek nem engedik. 23 Korábban, 1605-ben Bécsben azzal gyanúsították, hogy Bocskaival paktál össze. Az igazságot beismeri, levélben megköszönte néki, hogy hadjárata alatt birtokát kímélte. Akkor kérte a királyt: „Könyörgök felségednek, vegye el tőlem s bízza másra a tisztemet. Mindenemet föláldoztam már s bizalmatlanság és gyanakodás lett a jutalmam. A tisztemet nem bánom, de a becsületemet nem hagyom. Fegyverrel védem magamat rágalmazóim ellen." Kollonitsot kettős vád érte: német származása ellenére a magyarokhoz húz, amellett protestáns, amiért Forgách Ferenc érsek az udvarnál mindent elkövetett leváltásáért. 24 Egyelőre marad helyén, 1610 márciusában panaszolja, hogy Bekér pasa mód felett sanyargatja a falukat, azért több megfutott. 25 Kollonitsnak meggyűlt a baja Peröcsényi János damásdi kapitánnyal. Április 5-én írt levelében jelenti Thurzó nádornak, hogy Peröcsényi „igen részeges és garázda ember". A komisszárok (a mustrát ellenőrző és fizetést hozók; J. L.) visszatértükben Darnásdban a kapitányságot vennék el tőle s adnák Joó Máténak. Azért kommendálja annak, mert „ . . . egy Jámbor régi vitéz jó hírű ember . .. okos is lévén hazánknak eő Felségének és Nagyságodnak hasznosabban szolgálhat". Levelének utóiratában újból Peröcsényiröl és Joó Mátéról szól. „Minthogy mostan újobban oly panaszok jöttének damásdi kapitányra, hogy megrészegül s ki megyén az várból az vár kultsát úgy hagyván kardéra az Várban, mind törökkel és ez egyéb emberekkel kívül részegeskedik." Viselkedését el nem szenvedheti, előtte is kihagyta a kapitányságból, mert nem úgy viselte magát, ahogy végbeli kapitányhoz illik. Most a nádor beleegyezésével elveszi tőle tisztségét, s Joó Máténak adja. Ha döntése a nádornak nem tetszene, ami* Kollonits szóhasználata szerint inkább „torkában". J. L. 512
