Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Lovag Zsuzsa: Krisztus kínszenvedésének eszközeivel díszített gyűrű Szentendréről

típusához.

28 Csak forrásokból van tudomásunk arról is, hogy a középkorban készültek zodiakus gyűrűk, amelyeknek nem csak a köveit választották a kőszimbolika szerint a Naphoz, a Holdhoz és az akkor ismert öt bolygóhoz kapcsolódó drágakövek közül, hanem anyaguk is az illető égitestet szimbolizálta. így a Marsgyűrűk vasból készültek, smaragd kővel. Egy 1601-es gyűrűrajzot közöl Kunz, zodiakus jegyekkel, rák és oroszlán képével és vasberakással, mint ennek a típusnak egyik példányát.

24 Mivel Szászországban a vasöntés a XVI. században már igen magas fokon állt és rendkívül finom öntvényeket állítottak elő, hasonló emlékek híján sem tarthatjuk kizártnak, hogy gyűrűnk ebben, a díszítése által valószínűsíthető időszakban készült.

25 A szentendrei gyűrű rendeltetésére, viselőjének kilétére sem/mi támpontunk nincsen. A hasonló díszítésű két angol gyűrű védő-amulett jellege a feliratokból kétségtelen, s az is, hogy nem egyházi körben használták. Az 1487-es londoni forrásadat 16 gyűrűje ún. halotti- vagy emlékgyűrű volt, Sir John Shaw saját emlékezetére hagyományozta — feltehetően világi — barátai számára. Lutheré pedig házassági gyűrű volt. Ezek a párhuzamok tehát kevéssé támasztják alá azt az óvatos feltételezésünket, hogy a mi gyűrűnk talán apácaékbzer volt. Sok közép- és újabb kori forrásadat van arról, hogy az apácákat felszentelésükkor a szertartást végző püspök egy gyűrűvel eljegyzi, az egyház, ill. Krisztus menyasszonyává. A ritus eredetét Leclercq abban az ókeresztény szokásban látja, amelyben a házas felek gyűrűváltással pecsételték meg önmegtartóztatásra vonatkozó önkéntes vállalásukat.

26 A XIII. század elejétől mindenesetre több püspöki pontificale és liturgikus irat említi a szertartást, s egy 1646-os forrás részletesen leírja a szimbolikus eljegyzés módját is, amelynek során a püspök e szavakkal húzza az apáca ujjára a gyűrűt: „Accipe ergo anulurn fidei, signaculum Spiritus Sancti, ut sponsa Dei voceris."

27 Annak ellenére, hogy a szokás biztosan élő gyakorlat volt, a gyűrűk között nehéz határozottan elkülöníteni az apácagyűrűk csoportját. Általában az abronccsá hajlított keresztből formált gyűrűkről tartják, hogy apácagyűrűk voltak, de azokból is eléggé kevés van, az újabb korból. A kínszenvedés eszközeinek ábrázolása igen jól illik Krisztus jegyeseinek gyűrűjéhez. Korábban már idéztük azt a forrást, amely szerint Szűz Mária ezekkel a fegyverekkel küzd a Gonosz ellen, s a kísértések elleni különleges védőerejükről is volt szó. A prágai könyvillusztráció, az egyik legkorábbi heraldikus formájú ábrázolásuk is apácafőnöknő könyvében volt. A főnökasszony, II. Ottokár leánya valószínűleg családi címere — arma-ja — helyett festtette meg Krisztus arma-it. Talán még azt az összefüggést is megkockáztathatjuk, hogy Katharina von Boren apáca volt mielőtt Luther felesége lett, házassági gyűrűjének szokatlan díszítése esetleg ezzel van kapcsolatban. A XIV—

XVI. századi kis szentképekkel — amelyek között sok az Arma Christi ábrázolása — kapcsolatban Berliner utal arra, hogy szerinte egyelőre még feldolgozatlan az apácaájtatossággal való összefüggésük.

28 Ami a szentendrei gyűrű formáját és anyagát illeti, a XVI. századtól a házassági gyűrűk közt már előfordulnak az egyszerű abroncskariikák. Egy 1517-ben publikált irai szerzője egy csodás esemény leírásában említi, hogy az ott szereplő apácagyűrű fehér volt, hasonló a tiszta ezüsthöz.

29 Annyi bizonyos, hogy túlzottan díszesek, drágák nem lehettek az apácagyűrűk, a troyesi 502