Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Miklós Zsuzsa: Középkori épület és kőbánya a nagymarosi Malom-völgyben
A D-i gát mintegy 30—40 m hosszú, 3 m magas. A malomnak ma már csak helyenként láthatók a falcsonkjai. Századunkban egy kisebb menedékházat építettek területén, de néhány éve ezt is szétrombolták. Az egykori csatorna, amelyet a térkép az épület mögött ábrázol, ma is megvan, s megfigyelhető még a malomkerék árka is. 15 A malom 1766-ban Nagymaroshoz tartozott: „Van a Hévkút nevezetű helyen saját költségén épült malma, melynek évi hozadéka eddig nem volt több 15 frt-nál." 16 Az 1780 körüli térkép szerint a malomcsatorna és a gát egymástól független, tehát a gát korábbi, középkori eredetű lehet. A két gát közötti terület, valamint rövidebb szakaszon a tőlük É-ra, illetve D-re eső rész jelenleg is vizenyős. Az épületromok előtti — napjainkban sasos, nádas rét — a középkorban tó lehetett. A romok felett, kissé ÉNy-i irányban, a domb felső részén egykori kőbánya figyelhető meg. 17 Az 1982—83. évi ásatás célja a lelőhely kiterjedésének, alaprajzának, korának s rendeltetésének megállapítása volt. A csoportokban álló fák miatt nem mindig tudtunk ott ásni, ahol a leginkább szükséges lett volna. Nehezítette a munkát e fák igen szívós, s messzire ágazó gyökérzete, valamint — a lelőhely alsó részén — a talajvíz is. A víz és a gyökerek nagymértékben hozzájárultak a falak pusztulásához is (5. kép). E nehézségek ellenére az ásatások során tisztázódott az alaprajz: a domboldal alsó részét egy 42X25X52 m-es szabálytalan trapéz alakú, a lejtő alja felé szélesedő szárú, a lejtő alján nyitott kőfal zárja le. Ezen belül egy kb. 26X12 m-es, derékszögű fal maradványai bukkantak elő (6. kép). A falak szabálytalan kövekből, meszes habarccsal épültek. Átlagos vastagságuk 70 cm, illetve a derékszögű falnál 110 cm. A trapéz alakú fal két vége lepusztult. Délen a víz moshatta el, a K-i részen pedig utólagos elbontás miatt lehet csonka. Nem ismerjük a belső, derékszögű fal ÉK—DNy-i irányú szakaszának teljes hosszát sem. Ennek a falnak az É-i külső sarkát, s síkjának két pontját sikerült megfigyelni. Külső síkját, sőt a fal nagy részét is, elmosta a víz. DNy-i végére csak a domborzati viszonyok alapján lehet következtetni. A 2. számú forrás feletti szakaszon ugyanis hirtelen megszakad a nagyjából egyenletes szinten húzódó falomladék, s kb. 170 cm-rel lejjebb tocsogós terület nyúlik el egészen a külső fal D-i vonaláig (7/a és 8/a kép). E derékszögű fal ÉNy—DK-i szakasza is erősen elpusztult, főleg a DK-i végén. Itt a XIII. árokban a fal alsó egy-két kősorát rögzíthettük. Folytatásának megállapítását egy facsoport megakadályozta. A domborzati viszonyok alapján azonban legfeljebb 50—100 cm-rel húzódhatott még tovább DK felé ez a fal. A trapéz alakban körülhatárolt területen belső osztófal — a derékszögű falon kívül nem bukkant elő. Pusztulási réteget csak közvetlenül a falak mentén lehetett megfigyelni. Innen sok tetőfedő cserép, egy-két falazótégla-töredék és néhány egyéb lelet bukkant elő. A terület többi részéről csupán néhány XVIII. századi edénytöredék került felszínre. Az építmény bejárata К felől lehetett: a IX. árokban a derékszögű fal DK-i szakaszán 125 cm széles, kétoldalt téglával szegélyezett lépcsőt találtunk. A küszöb egy kőből faragott, közepén 54X23 cm-es, 12 cm mély nyílást vágtak, amelybe két padlótéglát fektettek, majd erre vastagon habarcsot raktak, ami kitöltötte a nyílást. 18 A derékszögű fal ÉK—DNy-i irányú szakaszának maradványai előtt — a talajvízszint süllyesztéséhez ásott vízlevezető árok ásásakor, illetve azokon a pontokon, ahol láthatólag eltömődött forrás lehetett — 6 db forrást találtunk. 481
