Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Feld István: Újabb kutatások a solymári középkori várban
egyetlen kályhacsempe sem ismeretes ezekből az évekből, csupán a jellegzetes kályhaszemek fordulnak elő nagy tömegben. A leletek között azonban egyetlen török vagy a XVI. század második felére keltezhető egyéb tárgy sem található. Ez is megerősíti azt az írott adatokból leszűrt következtetésünket, hogy a kisméretű solymári feudális vár — sok más, hasonló építménnyel együtt — a leírt erődítések ellenére a XVI. században már elveszítette katonai jelentőségét s a terület 1541 utáni török fennhatóság alá jutásával földesúri birtokosát is. A hódítók számára már nem jelentett értéket, bizonyára felégették és ezzel elkezdődött falainak pusztulása. Mindez természetes történeti folyamat volt, mint az is, hogy a XVIII. században kőbányaként szolgálva járuljon hozzá a vár a falu újjáépüléséhez. 38 JEGYZETEK 1 Valkó A., 1933., Valkó A., 1934., valamint további irodalommal, a leletanyag feldolgozásával a munka részletes ismertetése: Endrődi A.— Feld I., 1980. 2 A munkába — melyet addig dr. Jablonkay István, a solymári helytörténeti gyűjtemény vezetője végzett — Kozák Károly javaslatára 1973-ban kapcsolódtam be. Köszönettel tartozom mindkettőjüknek, továbbá Seres Istvánnak, Solymár Nagyközség Tanácsa vb-titkárának, valamint az ásatáson közreműködő Benkő Elek, Endrődi Anna, Gyuricza Anna, Kővári Klára, Laszlovszky József, Nagy Ildikó, Simon Zoltán, Soós Virág, Szabó Béla, Varga Béla, Wolf Mária és más kollegáimnak értékes segítségükért. A kutatás dokumentációi a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában találhatók V. 92. 1973., XVII. 149. 1974., VIII. 44. 1975., XVII. 177. 1976., XIX. 205. 1977. és XV. 209. 1979. szám alatt. 3 Részletes irodalom: Feld Г., 1976. 2—13. A Vatyai-kultúra telepének feldolgozása: Endrődi A., 1978., illetve ugyanennek változata a „Budapest Régiségei" 25. kötet, megjelenés alatt. 4 Heckenast G., 1970. 8—86., Makkai L., 1959. 67. A később Óbudára települt királyi solymászokra : Nováki Gy.— Heckenast G.— Vastagh Gy., 1968. 170. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egyrészt feltűnő, hogy ez az egyetlen Solymár helynév az országban, másrészt a sólyomvadász középkori elnevezése általában „sólymos" volt, s ilyen helynevek nagy számban is ismertek. Vö. Zolnay L., 1971. 9., 212. 5 Karácsonyi J., 1901. 144—145., Bártfai Szabó L., 1938. 54. sz. reg. A prédiumokra általában 1. Szabó I., 1976. 61—82. Ebben az összefüggésben 1. még a 9. jegyzetet. 6 Közben vagy elveszítették egy időre, vagy a falu más részét kapta 1288-ban egy nemes: Bártfai Szabó L., 1938. 123. sz. reg. — 1337: Nagy T.—Nagy Gy., 1880. 353. 7 Bártfai Szabó L., 1938. 340. sz. reg. 8 Mályusz E., 1951. 1447. és 2251. sz. reg. Fügedi E., 1977. 188. Engel P., 1977. 150. 9 Fügedi E., 1977. 39., Csánki D., 1894. 3., Makkai L., 1959. 77—78., a birtokviszonyokra vonatkozó térképpel. — Az egyetlen, több faluból álló birtoktest urai, Smaragd vajda nemzetségének tagjai — a zsámbéki premontrei prépostság építtetői — valószínűleg Tinnye felett rendelkeztek egy erődítménnyel, az ún. Aynard várával. Ez az építmény azonban — melyet csak fa- és földszerkezetű sánc, illetve árok védett, azaz váraink talán korábbi, de mindenképp egyszerűbb csoportiába tartozott — 1401-ben már nem állt. A várra: Kiss Á., 1961. 122—124., Makkai L., 1959. 77. A vártípussal újabban behatóan foglalkozott a kutatás, a kisméretű sáncvárak 13. századnál korábbi időszakra való keltezése azonban mindeddig csupán történeti-tipológiai kombinációkon alapult, a közvetlen régészeti bizonyítékok még hiányoznak: Nováki Gy.—Sándorfi Gy.—Miklós Zs.. 1979. 90—98., Sándorfi Gy.. 1979., valamint Miklós Zs.. 1982. — Mivel az utóbb említett szerzők ezt az erődítéstípust — vagy annak egy részét — a prédiumbirtokosokhoz kötik, meg kell említenünk, hogy Solymáron nem valószínű egy il ven sánc vár-előzmény. Nana comes ugyanis a Mohács melletti Cselén állt udvarházában lakott: Karácsonyi J., 1901. 145. 10 Az Anjouk várDolitikájára: Fügedi E., 1977. 86—89. A Lackfiaknak egyébként Nagy Lajos halálakor mintegy 6 kőváruk és 260 helységük volt, Solymárra tehát 460
