Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Pap Ildikó: A Dabas (Gyón)-paphegyi XI. századi embertani széria

PAP ILDIKÓ (Természettudományi Múzeum Embertani Tára, Budapest): A DABAS (GYÓN)-PAPHEGYI XI. SZÁZADI EMBERTANI SZÉRIA A Pest megyei Gyón községtől nyugatra elterülő Paphegyen 1970. és 1971. években végzett leletmentő ásatás során 24, többségében Ny—K-i tájolású sír került napvilágra (Kovács 1971). A mezőgazdasági munkákkal amúgyis erősen elpusztított, ismeretlen nagyságú temetőnek csak egy kis részletét tárták fel. A temető régészetileg feldolgozott, a mellékletek alapján a XI. századra datálható (Kovács 1984). A megmentett embertani anyag a Természettudományi Múzeum Embertani Tárában van, a 73.5.1.—73.5.23. leltári számok alatt. ANYAG ÉS MÓDSZER A 24 feltárt sírból (1—6., 6a, 7—23.) 12 infans I. korcsoportba tartozó gyermek (50%) és 2 juvenilis korú egyén (8,3%) maradványait határozhattuk meg. A 10 felnőtt (5 férfi, 5 nő) közül valamennyi női koponya és váz alkalmas a részletes metrikus elemzésre. A férfiak esetében azonban sokkal kedvezőtlenebb a helyzet. Rossz megtartási állapota miatt mindössze egy koponya és két postcranciális vázrészlet mérhető. Taxonómiai vizsgálatokat 6 egyénen tudtunk végezni (1 férfi, 5 nő). A nemet a koponya és a vázcsontok szekszuális dimorfizmust mutató jellegei alapján határoztam meg. A felnőttek elhalálozási korát a koponyavarratok és az epifízisek elcsontosodási mértéke szerint állapítottam meg. Gyermekek esetén a tej- és a maradó fogak kibúvási sorrendjét és a vázcsontok méreteit vettem figyelembe (Ferembach et al. 1979). A koponyák morfológiai leírását Farkas (1972), metrikus értékelését Martin (1928) módszere szerint végeztem. Az arclaposság adatainak felvételében, a primer taxonómiai jellegek vizsgálatában Tóth (1958) metodikája szerint jártam el. A vázcsontok feldolgozásában Alekszejev (1966), a taxonómiai meghatározásban Lipták (1965, 1969) munkáit használtam fel. A koponyák paramétereit Debec (Alekszejev—Debec 1964), a hosszú csontokét Martin, illetve Manouvrier—Verneau szerint osztályoztam (Martin 1928). A testmagasságot és a testsúlyt Debec—Dürnovo (1971), a négyzetes súlytermet indexet Debec (in Lotterhof 1978) módszere szerint határoztam meg. A kis esetszámok, valamint az anyag töredékes és hiányos volta miatt célszerűnek látszott az egyénenkénti részletesebb morfológiai vizsgálat. Ezek eredményeit a nem és az életkori meghatározásokkal együtt, síronként közlöm. 387