Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Kovács László: Kora Árpád-kori temetőrészlet Dabas (Gyón)–Paphegyen

7 A tanulmányban szereplő cserépbográcsok szakszerű leírását Takács Miklós szívességének köszönhetem. 8 Vö. Szőke Béla Miklós—Vándor László: Pusztaszentlászló Árpád-kori temetője. Bp. 1981. Kézirat. Fontes Arch. Hung. 40—41, 102—103. Tanulmányozásának lehetőségét a szerzőknek ezúton is köszönöm. 9 2ó cm mélységig 2 férfi (2—3), 1 nő (18), 1 serdülő (6) és 2 gyermek (17, 19), 50 cm mélységig 1 nó (4), 6 gyermek (10, 12, 15, 20—22), 50—100 cm mélység között: 1 férfi (23), 4 nő (7—8, 11, 14), 1 serdülő (5) és 3 gyermek (9, 13, 16) temetkezése látott napvilágot. A 2. csoportba kell sorolni a 30 cm mélyen talált 1. sírt is. 10 Ez a fektetési forma Szabó J. Győző gyűjtésében nem szerepelt: vö. Szabó J. Gyözö: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában. III: A temető leírása és rendellenes temetkezéseinek párhuzamai. Egri Múz. Evk. 14 (1976) 36—41. 11 Szabó J. Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában. IV: A sírok relatív es abszolút kronológiája. A temető jellege. Egri Múz. Évk. 16—17 (1978—79) 74—99. 12 Ez az elrendezés Bálint Csanád csoportbeosztásában nem szerepel, de valószínűleg az „összehajtott lóbőrös temetkezések" (IV.) csoportjához sorolható. A lovastemetkezésekben általában az elhunyt bal oldala mellé fektették lovának sírmellékletül szánt maradványait, s a ritkább jobb oldalra való elrendezés okát a vitéz balkezes voltában sejthetjük: Bálint Csanád: A honfoglalás kori lovastemetkezések néhány kérdése. Szegedi Múz. Evk. 1969/1, 108—112. 13 A 24 temetkezésből 8 teljesen szétdúlt maradvány volt (2—3, 6—6a, 9, 17—19), ezeket leszámítva a maradék 16 temetkezésből mindössze háromban, 1—1 férfi (1), nő (7) és gyermek (21) csontváza mellett találtunk mellékletet. 14 Vö. Szabó J. Győző (1978—79) 69—71. (11.) 15 Kiss Attila: Baranya megye X—

XI. századi sírleletei. Magyarország honfoglalás és kora Árpád-kori temetőinek leletanyaga. Szerk.: Dienes István. I. Bp. 1983, 50, 49: 16. á. 8. 16 Dombay János: Árpád-kori temetők Baranyában. I. Pécsi Múz. Évk. 5 (1960) 156, 29. t. 25. 17 János Nemeskéri—Pál Lipták—Béla Szőke: Le cimetière du XI

e siècle de Kérpuszta. Acta Arch. Hung. 3 (1953) 235, 45. t. 14; 254, 50. t. 8.; 271, 54. t. 5. 18 Gyula Török: Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. Arch. Hung. 39 (1962) 163—164, 81. t.; 164, 74. t., 79. t., 92. t.; 166., 81. t. Török Gyula e gyöngy típust idegen eredetű árunak tartotta: uo. 105. 19 Széli Márta: Elpusztult falvak, XI—

XII. századbeli régészeti leletek Szentes határában. Dolg. 18 (1942) 130, 133: 9. t. 35. 20 Maria Rejholcová: Pohrebisko z 10. a 11. storocia v Hurbanove-Bohatej. Slov. Arch. 24 (1976) 204., 225: 6. t. 17. 21 Szőke—Vándor (1981) 40—41, 102—103. (8.) 22 Kornél Bakay: Gräberfelder aus den 10—11. Jahrhunderten in der Umgebung von Székesfehérvár und die Frage der fürstlichen Residenz. II. Alba Regia 8—9 (1967—68) 58, 67, 12. t. 18. 23 Jan Pástor: Belobrdské pohrebiste v. Somotore. Slov. Arch. 3 (1955) 276, 280— 281, 284: 1. t. 22. 24 A szerző 1984-ben már csaknem befejezett ásatása, vö. Rég. Füz. 1:36 (1983) 88—89. Előzetes jelentés: Arch. Ért. 111 (1986) sajtó alatt. 25 Szőke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Rég. Tan. 1 (1962) 90. Az itt összegyűjtött anyag egykori tulajdonosainak nem és életkor szerinti megoszlása: női sírból 6 (1, 7, 12—13, 15—16), gyermeksírból 8 (2—6, 8—9, 11) és meghatározhatatlan temetkezésből 2 (10, 14) leletegyüttes származott, vagyis eltűnni látszik a gyermekek határozott elsősége, amint erre már rámutatott: Szőke—Vándor (1981) 173. (8.) 26 Vö. Bálint Csanád: A magyarság és az ún. bjelo brdói kultúra. Cumania 4 (1976) 241. 27 Patay Pál: Dabas és környéke régészeti emlékei. Tanulmányok a 700 éves Dabas történetéből. Szerk.: Petri Edit. Dabas, 1975, 25—26; Magyar Eszter: Dabas és környéke a középkorban, uo. 30—31. 28 Mitták Ferenc: Adalékok Dabas vidékének őstörténetéhez. Dabas nagyközség évkönyve 4 (1973) 59—60. Az avar továbbélés gondolatát alföldi távlatban Patay Pál is felvetette — Patay (1975) 25. (27.) —, de általánosságban mozgó érvényű megfogalmazását már a tanulmánykötetben szerzőtársa is félreértette, amikor így írt: „Patay Pál kutatásai szerint éppen Dabas szűk körzetében megélte, sőt túl385