Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Kovács László: Kora Árpád-kori temetőrészlet Dabas (Gyón)–Paphegyen

MNM KO még leltározatlan. Az összegyűjtött anyagból megerősítést nyer Szőke Béla felismerése, hogy a kockásra vagdalt felületű, hengeres gyöngytípus a XI. században, sőt a jobban keltezhető esetekben annak a 2. felében volt — nem nagyon gyakori — használatban, s elsősorban gyermekek ékességeként helyezték a földbe.

25 Ebből következően nincs okunk arra, hogy a dabasi 21. sír korhatározásában ettől eltérjünk, s így az egész temetőrészlet használati idejét a XI. század első évtizedeitől a század 2. felének elejéig kell valószínűsítenünk. E keltezésnek nem mondhat ellent az 1. sír már érintett pogány lovas temetkezési módja, mert mindenképpen számolnunk kell, hogy ezt a gyakorlatot helyenként még a XI. század elején is követték.

20 5. A három falu — Dabas, Gyón és Sári — 1966-ban történt egyesítésével kialakított mai Dabas nagyközség területén a honfoglalás korának régészeti emléke még nem került elő, jóllehet a hajdani Duna medrét kísérő mocsaras vidék elődeink szállásterületének közepén fekszik.

27 Mivel pedig összesen egy — Dabas és Gyón között a határfasor kitermelésekor 1955-ben feltárt — kora avar kori (!) sír előkerüléséről őrződött meg beszámoló, teljességgel megalapozatlan az a kijelentés, hogy „Dabas vidéke az egész avar kor folyamán sűrűn lakott volt, s talán ez az avar lakosság megélte a magyar honfoglalást is", sőt, hogy „talán valószínűsíthető, hogy a honfoglalást megélő avarok miatt szállták meg gyérebben ezt a vidéket őseink".

28 A valóságban — a tárgyalt temetőrészleten kívül — az alábbi, X(?)—

XI. századi leletekről van tudomásunk a szóbanforgó területen : 1875-ben került a Történeti Múzeum Régiségtárába, majd az Embertani Tárba két, az egykori Alsódabasról származtatott koponya (ltsz.: 1921—1922.) kérdőjelesen X—

XI. századi keltezéssel, amelynek azonban bizonyítéka nincs. A szakirodalomba csak az a példány került, amelynek az állcsontján megmaradt oxidnyomokból meliékletes sírból való előkerülését sejthetjük. A 45—55 éves férfi koponyája — jobb falcsontján 34X23 mm-es trepanációjával — a cromagnoid С és a dél-szibériai típus keveréke, s minden bizonnyal a sebészi beavatkozás megléte alapján keltezett a X—

XI. századra (ltsz.: 1922).

29 1940 táján a gyóni evangélikus temetőben magyar köznépi temető 2 temetkezését bolygatták meg, s leletanyagát a MNM-ba juttatták: 1. sír: a temetkezésből mindössze egy ujjperec és a ráhúzott bronz-, egymásra hajló végű pántgyűrű maradt meg, á.: 2 cm (7. kép: 1.). MNM KO ltsz.: 1/1940.1. 2. sír: megőrzött leletei: 1. négy ezüstszálból fonott, kissé elkalapált végű huzalgyűrű, á.: 2,3X2,4 cm (7. kép: 2.), 2. kerek metszetű bronzhuzalból készült s-végű karika, á.: 2,5X2,8 cm (7. kép: 3.). 3. Négy bronzszálból fonott, hurkos-kampós záródású karperec, á.: 6,3X7,8 cm (7. kép: 4.). MNM KO ltsz.: 1/1940.2—4.

30 1943-ban Felsődabason a „nemzetközi műút építése közben, csontvázon" lelt, öt ezüstszálból fonott, hegyesre kalapált végű huzalgyűrűt vásárolt a MNM Feröb (?) Józsefnétól; á.: 2,3 cm (7. kép: 5.).

31 Mind a két lelőhely kisebb-nagyobb magyar köznépi temetőt jelez, amelyben a XI. századból származó temetkezéseket érte a bolygatás.

32 Árpád-kori településre utaló régészeti nyomokat is regisztrálhatunk. A Dabas-Nagyturján, Várszigeten, az 5. sz. főúttól 8—900 méterre húzódó csatorna 382