Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Kovács László: Kora Árpád-kori temetőrészlet Dabas (Gyón)–Paphegyen

alig értékelhető. A temetkezési szokások közül, a sírgödörre vonatkozó megfi-g gyelésekre nem nyílott lehetőség. A sírok mélysége széles határok között váltó1 zott. A dombtető erózió pusztította felszínéhez mindennemű temetkezés közeli került, s így könnyebben vált bolygatás áldozatává, míg az időközben töltődő enyhe lejtő sírjai közül a sekélyebbekbe inkább gyermekeket, a mélyebbekbe : többnyire felnőtteket temettek.

9 Jellegzetes volt a valósan mérhető tájolású te- j metkezések irányítása. A Ny—K-i iránytól északra csak 3 csontváz tengelye tért el (1., 4—5.), azzal csak 2 esett egybe (11., 14.), míg a többség dél felé mutatott eltérést (3., 7—8., 10., 12., 15—16., 20—22.). Említésre méltó, hogy ez utóbbi csoportba tartozott az összes gyermeksír. A két szélső tájolási érték között 88° volt a különbség: 1. sír: 45° — 7. sír: 133°. Az értékelhető csontvázak egy kivételével háton fekvő, nyújtott helyzetűek voltak. A kivétel (11.) félig oldalt fekvő elrendezésben nyugodott (5. kép).

í0 Egy-egy nyújtott és behajlított láb kettőse is előfordult. Kéztartás tekintetében elég nagy változatosság jelentkezett. Gyermeksírokban csak az enyhén behajlított alkarok (10.), vagy a nyújtott jobb, és a testtől eltartó bal kar (21.), ül. alkar (12.) volt megfigyelhető, továbbá mindkét alkar csaknem párhuzamos, tompaszögű behajlítását észleltük (20.). A felnőttek temetkezéseiben a nyújtott (4—5., 14.) és a behajlított karral fektetést egyaránt gyakorolták. Utóbbiak között az alkaroknak a medence széleire hajHtása (1.), a keresztcsont feletti találkoztatása (23.) a férfiaknál, a két alkar tompa-, ill. csaknem derékszögű, valamint csaknem derékszögű behajlítása (8., 7.) pedig a nőknél fordult elő; ezen utóbbi két eljárásban Szabó J. Győző a bizánci kereszténység hatását sejteti.

11 4. A leletanyagban az új hit megjelenésének nincsen nyoma, sőt az 1. lovassír még a pogány gyakorlat meglétét bizonyítja. A vitéz jobbjára fektetett és gondosan elrendezett lókoponya és lólábcsontok

12 a fegyverzet (íj, nyíltegez), pásztorkészség (fenőkő, csiholó, kova) és a lószerszám (kengyel, zabla) feltétlenül hiányosnak számítható együttese még a honfoglalás korát idézi, de a temetőrészlet használati idejének megállapításában — alkotó részeinek szorosabb keltezhetetlensége miatt — nem segíthet. A sírok többségének

13 melléklet nélkülisége legalábbis a X. század utolsó évtizedeire utal, s ezt csak megerősíti a 7. sírban lelt ezüst, szokványos huzalvastagságú és s-vég szélességű karikapár; ezt a típust jelenleg a X. század 3. negyedétől keltezik.

14 A korhatározás szempontjából még fontosabbnak mutatkozik a 21. sír kockásra vagdalt felületű, hengeres gyöngyökből álló gyöngysora. Ez a típus viszonylag ritkán, korlátozott gyűjtésünk szerint, az alábbi lelőhelyeken fordult elő: 1. Beremend-НотокЪапуа (Baranya т.): A 61 sírós temetőrészletben elfoglalt helyéből a XI. század 2. felére keltezhető 53. sír: felnőtt nő mellékletei: 7 ezüst, részben vastag huzalú, ül. bordás s-végű karika, fonott ezüst huzalgyűrű, színes gyöngysorba fűzött zöld, kockásra vagdalt felületű gyöngy.

15 Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz. : 2. Dabas (Gyón)-Paphegy (Pest m.) 21. sír. 3. Ellend-Szüfa dűlő (Baranya т.): a 178 sírós temetőrészlet feltehetőleg még XI. század első feléből való szakaszában volt a 177. sír: gyermek temetkezésének mellékletei: ezüst, vékony, s-végű karikapár, 5 zöld és fehér kockásra vagdalt felületű üveggyöngyből álló gyöngysor. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz.: 3/107—1939.

16 4—6. Fiad-Kérpuszta (Somogy m.): A 368 sírós temető későbbi, a XI. század 2. felére keltezhető területrészén három temetkezésben volt meg a szóbanforgó gyöngy. 380