Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Tettamanti Sarolta: Avar kori sírok Fótról

tengelyből kétoldalra szimmetrikusan kihajló, visszapödrött végű indák.

73 Hozzájuk igen közel álló darabot közöl Fettich,

74 és hasonló a Cierny Brod-i 88. sír szíjvége is.

75 Végh Katalin a nyékládházi és a tardi nagyszíjvéget joggal vonja be ugyanebbe a körbe.

76 Néhány további darabot talán azért lehetne egy csoportban fölsorolni, mert az állattestek ezeken sem fonódnak össze, nem, vagy alig takarják egymást (bár egyéb hasonlóság nincs köztük): Margarethen am Moos,

77 Visznek 75. sír

78 (a hátoldalon mindkettőnél kerek, lapos indák), Szebény I. 194. sír (hátlapon S inda),

79 Gyód 38. sír,

80 Kába 27. sír

81 (e kettőnél a hátlapon indadíszítés), Előszállás-Bajcsihegy,

82 Szentes-Nagyhegy 22. sír: a két szélső állat egymással szemben, a középső függőleges helyzetben (küzdelem?).

83 Határozottabb csoportot képeznek azok a nagyszíj végek, melyeknek mind a két oldalán állatküzdelem látható: Kemecse 7. sír,

84 Szentes-Kaján 449. sír

85 (e kettőnél az elő- és hátlap egyforma), Keszthely,

86 Szentes-Öreghegy

87 (utóbbiaknál az egyik oldalon kétalakos a jelenet), Debrecen-Hortobágy (a másik oldalon állatfríz).

88 Az állatküzdelmi jelenetes nagyszíj végeknek két nagy csoportját lehet elkülöníteni. Az elsőbe — a nagy felületekkel kidolgozott állattestekhez a másik oldal nagy, kerek, lapos indái járulnak — 31 szíjvéget (12—34. jegyzetek) sorolhattunk be. A második csoportba — változatosabb, mozgalmasabb állatküzdelmi jelenetek és S indák — 23 db tartozik gyűjtésünkből (47—66. jegyzetek), valamint a fóti szíj vég. Állatküzdelmi jelenetes nagyszíj véget jóval többet ismerünk a Kárpát-medence nyugati feléből, mint a Tiszántúlról és a keleti részekről.

89 Ez tükröződik a fenti két csoport lelőhelyeinek területi eloszlásában is. Annyit talán mégis leszögezhetünk, hogy a kelet-magyarországi példányok legtöbbje nem tartozik e két fő típusba, hanem mind az előlap, mind a hátlap tekintetében egyedi megoldásokat mutat.

90 A vázolt rendszerezési kísérletet elmélyítve, továbbfejlesztve — a közöletlen darabok bevonásával is — talán közelebb lehet majd jutni egy lépéssel a bronzöntő műhelyek tevékenységének differenciáltabb megrajzolásához. Amint az gyűjtésünkből is kiderült, az állatküzdelmi jelenetes nagyszíj végek kísérő leletei az övgarnitúrákban a legtöbb esetben a téglalap alakú griffes veretek és csüngős változataik.

91 Az övkészlet egyéb részei tekintetében a sírleletek a legteljesebb változatosságot mutatják. A fóti nagy szíj véghez szintén téglalap alakú, részben csüngős, de indadíszítéses veretek társultak 11., 13. kép. Hasonló veretek voltak a kiskörei 41. sírban (állatküzdelmi jelenetes nagyszíjvéggel, a fótihoz hasonló mintájú csattal),

92 Nagypall I. 16. sírban (állatküzdelmi jelenetes nagyszíjvéggel, griffes, csuklós verettél),

93 Szeged-Fehértó A-temető 159. sírjában (S indás csattal),

94 valamint a Szentes-nagyhegyi 3. sírban. Itt kissé más, bonyolultabb a minta.

95 A csat (10. kép, 5.) а Kovrig Ilona által felállított tipológiai és kronológiai sor 3. csoportjába tartozik. Ez az utolsó olyan csattípus, amely griffes véretekkel fordul elő, a következőket már indás veretek kísérik.

96 A fóti övgarnitúra többé-kevésbé összetartozó darabjai a határozott mintaés technikai egyezések alapján a nagyszíj vég, a csat, az öweretek; valamint a keskeny, bronz lemezveretek. Készítési idejük: a késő avar kor korai szakasza, a VIII. század első fele, közepe lehet.

97 Későbbi pótlások: a propellerveret (10. kép, 4.) és a két kisszíjvég (10. kép, 349