Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Topál Judit: Toronymodellek a szentendrei római villából
lus (kapucniszerű fejfedő) mindkét oldala a halántékig ér (17—18. kép). A buszt talapzati része, mellyel a tetőrészhez csatlakozhatott, legnagyobbrészt sérült, a felette levő ujjbenyomkodással dísztített léctagnak is csak kétharmad része maradt ránk. E díszítő motívum valószínűleg csak kétoldalt és a frontális részen szerepelhetett, az egyébként is durva kidolgozású hátlapon nincs nyoma. A mellkép anyaga élénk sárgásvörös, közepes égetésű agyag, mag.: 13,5, sz.: 6, legnagyobb vast.: 3,8 cm. 8 A fentebb ismertetett darabok közül viszonylagos épsége és gondos kidolgozása miatt az első modell megkülönböztetett figyelmet érdemel. E sajátos, és funkcióját tekintve meglehetősen sokszor vitatott lelettípus előfordulási területe az eâdigi megfigyelések szerint főként a Rajna és a Duna vidéke. Az épségben előkerült, vagy teljes biztonsággal kiegészíthető darabok alapján megállapítható, hogy a Rajna-vidéki toronymodellek többnyire kerek formát mutatnak — ezek általában korábbiak — a Duna-mentiek viszont túlnyomórészt szögletesek — ennek megfelelően későbbre keltezhetők. 9 Lelőkörülményeiket vizsgálva a mainzi toronymodellt a Zahlbacher Str. egykori római épületének romjai között találták, 10 a friedbergi darab viszont fazekaskemencéből került elő. 11 A regensburgi toronymodell ismét egy közeli (Burgweinting) római villa feltárásakor került napvilágra, 12 egyedül a bécsi (Vindobona) darab származik nagy valószínűséggel temetőből. 13 Pannónia Superior további limes szakaszáról csupán Brigetioból ismerünk egy valószínűleg kerek típushoz sorolható modelltöredéket, 14 közelebbi lelőhelye azonban ismeretlen, így funkciójára következtetni nem tudunk. Pannónia Inferiorban az itt tárgyalt szentendrei (Ulcisia— Castra) modelleken kívül három csaknem teljesen ép darab és számos töredék ismeretes Aquincumból. Az egyik ép toronymodellt még Rómer Flóris vitte be a Nemzeti Múzeumba, 15 lelőkörülményeit sajnos nem ismerjük pontosan. A szögletes típusú torony kidolgozását tekintve sokkal gyengébb munka, mint a szentendrei 1. számú modell, stílusa azonban hasonló. Csúcsát durván megformált, galambra emlékeztető (korábban sasnak gondolták) madárszobrocska díszíti, meredek, magas tetőrészén négy háromszög alakú áttöréssel és két szintben egy-egy töredékes, ívelt ablak, illetve kapunyílással. Magassága a talapzattól a galamb fejéig mindössze 51,5 cm. A másik, kerek típushoz tartozó, igen gondos kidolgozású, ép toronymodell a polgárvárosi macellumtól D-re levő fazekasműhely törmelékrétegéhez tartozó pince kitisztításakor került napvilágra. 16 A harmadik, szintén ép, s az előbbihez hasonlóan kerek típusú toronymodell pontos előkerülési helye sajnos jelenleg nem nyomozható ki, de Nagy Lajos szerint „magánház felszereléséhez tartozott". 17 A gázgyári fazekastelepről került elő egy szögletes típusú, talapzatánál hiányos toronymodell, mely ugyancsak gyengébb kidolgozású, mint a szentendrei darab és rendkívül hasonlít a Nemzeti Múzeumba került modellhez — nagy valószínűséggel ugyanazon kéz munkája. Külső felületén mindmáig jól látható a fehér festés, valószínűleg még sohasem használták. Meredek, háromszögekkel áttört tetőrészét szintén galamb díszíti, maga a modell mindössze kétemeletes, meglevő magassága 44 cm. 18 Nagy valószínűséggel egyazon modellhez tartozik az a hét töredék, mely az I. világháború előtti papföldi ásatásból, egy római lakóház romjai közül került elő. 19 Az össze nem illő, de anyagban és technikában igen hasonló töredékek alapján e modellt is a szögletes típushoz soroljuk. Az Aranyhegyi patak mentén, Üröm közelében feltárt mansio apszisának 307