Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Holport Ágnes: Ásatások Százhalombattán 1978–1982 (Előzetes jelentés)

fejlett kelet-európai vaddisznó (suscrofa attila) összetartozó jobb és bal oldali alsó caninusa. Végéből 4—6 cm-t levágtak, külső hossza így 22 cm, legnagyobb szélessége 3 cm.

9 Levágott végeire trébelt díszű bronzhüvelyt húztak (15. kép). Ezek közül az egyiket a nem megfelelő illeszkedés miatt kis fadarabbal kiékelték. A trébelt minta megegyezik a kleinkleini bronzmaszkon látható díszítéssel.

10 A jó megtartású vaszabla száj része aszimmetrikus, középen csuklós. Teljes hossza: 14,1 cm (6,6 és 7,5 cm); szájvasak h: 2,5 és 3,2 cm. Az agyárak 3 helyen át vannak fúrva, ide csatlakozik középen a száj rész, mellette 2 oldalt az átfűző karikák (Herceg Zs. tanulmánya: 6. kép). A zabla mellett fekvő oldalkarikáknál kisebbet attól távolabb találtunk (83.88.3.). A kamra DK-i sarkánál, a padlón feküdtek a különböző mintájú trébelt, háromszög alakú vékony bronzlemezkék (33.88.5—7. 37 db -4- 18 töredék 16. kép 1—15.). Háromszög alakú lemezkéket a kövek, törött edények között is találtunk. A padlóra rakott háromszögek mellől kerültek elő a szintén trébelt díszű törött bronzdiadém darabjai is (83.88.4. 16. kép 16.). A halott ruházatához tartozó bronz- és vasdíszeket alaktalanra égve, összezsugorodva a máglya maradványai között találtuk meg. A további edénytöredékek a beszakadt kőpakolás bontása közben kerültek elő. Egy részük valószínűleg már eredetileg törött állapotban került a sírba, a többit a temetési szertartás során, a halom építése közben dobálták a halom földjébe. Ezek durva, barna szituladarabok, díszítetlen fekete, grafitos oldaltöredékek, simított felületű, kannelúros díszű tálka töredékei, vékony falú, fekete omphalosos aljú tálka darabjai, edényeket díszítő különböző színű és méretű bikafejekhez (?) tartozó agyag szarvacska-darabok, pont-körös díszű csontborítások töredékei. (17. kép 1—4.), és egy bronztárgy (17. kép 5.). A sírban talált égett emberi csontok K. Zoffmann Zsuzsanna antropológus vizsgálata szerint adultus-maturus férfihoz tartoznak. A 3,5 kg calcinait csontmaradvány között mindössze 4—5 koponyatöredék volt. Sok csontdarabkán látszott ráégett bronz és vas nyoma. A máglyamaradványok fölötti keskeny földrétegen egy csomóban háromféle mezei virág, gyomnövények makkocskáit találtuk, nem égett állapotban. Ezek a makkocskák olyan termések, melyek már virágzáskor a növényen vannak. A virágok a következők voltak:

11 ; — kalinca ínfű (Ajuga Chamaepitys) — májustól szeptemberig nyíló, sárga színű virágja van, — tarlóvirág (Stachys Annua) — fehér virágja kalászosokban aratás előtt, kapásoknál április, májusban virágzik. — fehér libatop (Chenopodium album) — Fehér virágú. Mindenféle kultúrtalajon gyakori.

12 Mivel a 117. halomban is megtaláltuk az Ajuga Ch. és a Stachys í A", magvait, ugyancsak a máglyamaradványok közelében, égetetlen állapotban, feltételezhetjük, hogy a hamvaknak a sírkamrába való behordása után mezei virágokból készített „csokrot" helyeztek el a halott maradványainak közelében. A 117. sz. halom ÉNy-i szélén földút megy át, ezért jelenleg mért magassága és átmérője dsák tájékoztató jellegű. Legmagasabb pontja 153,5 cm, átmérője kb. 18 m (18. kép). A sírkamra alja a jelenlegi talajszinttől 110 cm-re volt. A halom alatt szabályos kőgyűrűt nem találtunk. A sírkamra alját 5X5 m-es fából ácsolt gerendakeret jelezte, agyaggal körbetapasztva (19. kép). Ezen be29