Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Holport Ágnes: Ásatások Százhalombattán 1978–1982 (Előzetes jelentés)

HOLPORT ÁGNES (Ferenczy Múzeum, Szentendre): ÁSATÁSOK SZÁZHALOMBATTÁN 1978—1982 (Előzetes jelentés) A régészeti irodalomból már ismert lelőhely az Érd-százhalombattai Sánchegy. A két város határában, a Duna melletti magaslaton fekvő lelőhely déli része a nagyrévi és vatyai kultúrák többrétegű telepe,

1 melynek nagyobbik felét a százhalombattai téglagyár agyagkitermeléssel már elpusztította. Ettől északra késő bronzkori—kora vaskori településnyomok találhatók. Az egész területről kerültek elő kelta leletek is. A földvárrá alakított település vázlatos rajzát először Nováki Gyula közölte.

2 A lelőhelyet észak—északnyugat felől 300 m hosszú, külső felén 8—10 m, belső, roncsolt oldalán 1—2,5 m magas impozáns sánc zárja le, feltehetően kora vaskori. A kora vaskori teleprész és a sánc kutatása a jövő feladata. A Sánchegytől nyugat—délnyugatra, szintén Érd és Százhalombatta területén fekszik a kora vaskori telephez tartozó nagy sírszámú halomsíros temető, melyet 1847-ben Varsányi János mért fel,

3 122 halmot különítve el. A Pest megyei Régészeti Topográfia munkálatai során az ő számozását alapul véve, felmérését azonosítva a területtel, elkészült egy pontosított temetőtérkép.

4 Az MRT XIII/1. kötete részletes kutatástörténetet tartalmaz.

5 Az utóbbi évek kutatásai, melyek leletmentő, illetve hitelesítő jellegűek voltak, a temető déli, százhalombattai részén folytak (1. kép). A halmok ezen a területen is erősen pusztulnak az intenzív művelés, újabban az építkezések miatt. Ennek ellenére a nagyobb, több m magas halmok itt maradtak meg, már régészeti védettség alatt (2. kép). A 118. sz. halmot a múlt században egy ÉNy—DK-i irányú árokkal átvágták. A feljegyzések szerint a halom alatt fakamrát találtak, melynek északi oldala épen fennmaradt. A kamra agyagpadlójáról 3 edény töredékeit gyűjtötték össze, fémtárgy nem került elő.'* Az 1978. évi hitelesítéskor a halom magassága 1,5 m, átmérője 30—35 m volt (3. kép). A 3,5 m X 4 m-es agyagpadló keleti oldala a régi átvágáskor megsérült. Nyugati szélén, majdnem teljes hoszszúságban gerenda feküdt. Az ÉK-i sarokban gerendaillesztéseket bontottunk ki (4. kép). Egy viszonylag ép darabot vizsgálat céljára kiemeltünk és polietilénglykolban főzve tartósítottunk. A fa fajtáját Szabó Zoltán tölgynek határozta meg. A kövek a bolygatatlan részeken a sírkamrát kb. 10 m átmérőjű kör alakjában vették körül. Egyéb építészeti rendre nem tudtunk következtetni. Az égett emberi csontok többsége a sírkamra nyugati és középső részén, a padlón feküdt, nagyméretű, fekete, grafitos urna darabjai között. Csontokat, cserepeket és fémtárgyakat a padlón kívül eső részen is találtunk. Edénytöredékek a legfelső ré25