Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)
apró, sűrű fehér, kavicsos anyagú, díszítetlen, esetleg seprűs díszű kis bögretöredékek. Edényprofilt nem sikerült belőlük összeállítani. Ezek késői, III— IV. századi darabok. 151 Mécses: XXX, t. 12. Több lyukú, volutás mécses, levél alakú fogója volt a 12. számú töredék. A forma itáliai előképre vezethető vissza, Pannoniában már a II. század elején utánozták. Aquincumban a gázgyári fazekastelep készített ilyeneket, hasonló téglaszínű anyagból piros festéssel. Még a III. században is használták. 152 Orsógomb: A római telepeken igen gyakoriak a különböző orsógombok. Formája lehet bikónikus (9., 11. sz.), gömb alakú, csonka kúp alakú (10.), vagy lapos karika. Ez az utóbbi nincs az anyagunkban. Korongolt és kézzel formált változatban készülhettek. A mieink kívül mind simítottak. Gyöngy: XXX. t. 16. A gerezdes gyöngy általános forma a kora római korban és még a késő római sírokban is előfordul. 153 Kékeszöld vagy világoszöld üvegpasztából készültek. Pátyról és a Herceghalom 39. sz. lelőhelyről van 1—1 ilyen gyöngyünk. Ezen kívül összesen még két gyöngyünk van. Az egyik kék színű hengeres (17.), a másik kicsi, gömbölyű, barna színű. Csontfésü: XXX. t. 13. Díszítését tekintve egyedi darab a 13. számú púpos hátú csontfésűnk. A forma a IV. század második felében tűnik fel a pannóniai késő római temetők anyagában. Eredete sokáig vitatott volt. A Pointus-vidék görög-róimai városaiban találunk ilyen formát, innen vehették át a Marosszentanna—Csernyahov kultúra hordozói. 154 Nálunk már helyi, római mesterek készítették, pl. egyik műhelye Intercisában volt. Innen származik négy ugyanilyen formájú csontfésű, kettőnek a díszítése is hasonló. 155 Ugyanolyan keretelése van még két publikálatlan darabnak Almásfüzitőről és Nagytétényből, valamint Csák várról. A csákvári fésűn madárábrázolás van. Állatábrázolásos fésűt ismerünk még Medgyesről (kecske), és Marosvásárhelyről (nyúl). Ez utóbbinál az állat belsejét ugyanolyan apró vonalkázás tölti ki, mint a miénket. 156 A mi fésűnk állatábrázolása egyedi, delfin vagy valami hal lehetett. A rögzítő lemez hullámvonalas díszítéséhez hasonló a csak vári darabon van (zegzug minta). Előkerült Pátyról egy, két végén elkeskenyedő csonttű is. Valószínűleg hajtű volt (14. sz.). Fémek: XXX. t. Pátyon az ,,a" objektumból került elő egy erős profilú, egygombos bronzfibula. Tűjét már vasból pótolták. A fibulaforma az egész I— II. században elterjedt volt Pannoniában, a miénkhez hasonló típus, tűtartóján két lyukkal, az I. század második, harmadik negyedére tehető. 157 Darabunk nagyon kopott, tűjét is javítani kellett, sokáig használatban volt (1. sz.). A 2. számú darabunk egy bronzkorsó füle. Hasonló öntött fülek, változatosabb díszítéssel gyakoriak Pannoniában a II— III. században. 158 Az 5. számú darabunkhoz hasonlót ismerünk pl. Aquincumból, ahol egy női pipereszekrény fiókjain voltak ilyen bronzlapok, kis füllel. 159 A különböző bronz- és vasveretek, karikák gyakoriak a római telepeken. (3., 4., 6-8.). Érmek : I. Herceghalom 37. lelőhely, 4—6. szelvény, kemence kövei között, 83.21.18. II. Constantius, Ae 3, LRBC 2037 Av: DN CONSTAN — TIVS PF A VG, Rev.: FEL TEMP REPARATIO lovas típus, Constantinopolisban verték, 351—354 között. Páty öt darab. 214
