Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)
az első kettőn viszont teljes név olvasható. Ezt a tulajdonosok karcolhatták bele. 119 Vidnorix: Mivel hasonló kezdetű kelta nevek nem ismertek í(kelta voltát ellenben az -orix végződés elegendően bizonyítja), a legkézenfekvőbb a mássalhangzó-torlódásnál nem ritka felcserélődés: Vindorix. A Vindo elem közismert a dunai keltaságnál is. Ha a Vidn-formához ragaszkodunk, akkor a Vidius gentilicium, ennek cognomenként való használata (CIL III 5861), Vidaris (RIB 785), Viducus (pl. AnnÉp 1975, 651 és többször Galliában) adódik párhuzamként, de ehhez a magánhangzó kiesését is fel kell tételeznünk, tehát Vid(.)norix. Mássalhangzók között a keltában is gyakran kiesik a hangzó, pl. At(e)pomarus, Ad(i)namo, Comb(a)r stb. Coimo : Hasonló alakok épp Pannoniából ismertek, de sajnos többnyire bizonytalan olvasatban: APCOIMO CIL III 10354, SECCOEMQ 3861, vö. Coemoius(?) 3792. Ezek a nevek a hispániai analógiájú nevekhez tartoznak, vö. pl. a Tarraconensisben nagyon gyakori Coemea névvel. Mindkét névhez meg kell jegyeznünk, hogy a graffitókon az írásmód korántsem olyan standardizált, mint a feliratokon, eltérő írásmódok, rövidített formák, hibák gyakoribbak. 120 b) Fazekak, tárolóedények: XXV—XXVI. t. A XXV. t. 1—2. és XXV. t. 2. számú edénye a késő kelta ún. tojás alakú nagy edényre vezethető vissza. 121 Pereme kihajló, nyaka behúzva, alatta általában kiemelkedő borda. Anyaga szürke, felülete simított. Besimított hullámvonallal díszített, ami lehet a perem alatt, a borda felett vagy alatt, ill. mindkét helyen. A kelta anyagban változatosabb díszítések is előfordulnak. Nálunk kétféle méretben található, a kisebb fazék (XXVl/2.), a nagyobbik tárolóedény nagyságú. Az I— II. századi anyagban általános forma, tovább él a késő római korban is ugyancsak besimitott változatban. 122 A XXVf/l. számú edény az előzőnél gömbölyűbb forma. Felülete simított, díszítése bemélyített vízszintes vonalköteg. Anyagunkban nagyon gyakori forma. Kora ugyancsak I— II. század. Simított felületű és besimított hullámvonalakkal díszített a 3. számú hombár is. Pereme vízszintes, néha ferdén befelé ívelt, bordákkal tagolt. 4 kis lapos füle van. Anyaga szürke, ugyanolyan jól iszapolt és égetett, mint az előző példányok. A pátyi anyagban különösen gyakori típus. A forma szintén La-Tàne előzményekre vezethető vissza. 123 Van egy kisebb és nagyobb változata. Általában a kisebb változat simított, a nagyobbik szemcsésebb anyagból, durvább kivitelben készült. A mi anyagunkban egy kisebb, vékonyabb falú, nyers színű változat is előfordul (5. sz.). A forma Pannoniában a II. század közepéig általános. 124 A 4—5. számú díszítő motívumok simított felületű fazekak, tárolóedények jellegzetes díszítményei, az I— II. században. 125 A bemélyített hullám vonalköteg ill. a vízszintes mély vonalak alatti egy-két soros hullámvonal a szemcsés anyagú tárolóedényekre is jellemző. A mi anyagunkban is elég sok van belőle (XXVII/I.). Ezek a nagy tárolóedények I— II. századiak, de még a III. században is megtalálhatók. Szarmata területen és DK-Szlovákiában a III— IV. században általánosak. 126 Kelta formára vezethetők vissza a vízszintesen kihajló, bordázott vagy sima peremű, szemcsés keményre égetett anyagból készült fazekak és tárolóedények. Nyakukon vízszintesen bemélyített vízszintes vagy hullámvonalas, alatta seprűs díszítéssel. Ez utóbbi az edény egész felületét díszíti. Színe szürke vagy fe* 210
