Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)

Ezek közül a 19. sz. (Cobnertus I-hez attribuálható) és a 23. sz. (Cerialis IV vagy BFAttonihoz köthető) töredék a Marcus-háborúk során leégett építmények hulladékával betöltött ,,c" gödörben került elő, míg a 20. és 22. sz. darabokat az I. kőépület területén, rétegtanilag nem értékelhető lelőhelyen találták. A Cerialis IV. vagy BFAttoni officinájához sorolható töredéket a Bernhard I b csoportba illeszthetjük.

35 Ezt a relatív kronológiai csoportot T. Fischer teljes egészében a markomann háborúk utáni időszakra keltezte,

36 holott e típusok gyártásának kezdete 160/170 tájára tehető,

37 s ennek megfelelően többször feltűnnek a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható égésrétegekben mind Raetiában,

38 mind Pannoniában.

39 A Marcus-háborúk utáni időszakra keltezhető rheinzaberni sigillaták az alábbi fazekasokhoz attribuálhatók : Comitialis I—

II, Arvernicus—Lutaevus vagy Cerialis V 1 Mammilianus 2 Julius I, Lupus 1 Januarius II 1 Julius II

—Julianus I vagy Respectinus II 1 pontosabban meg nem határozható 4 Közülük legkorábbi a Cerialis vagy a Comitialis csoportba sorolható darab (24. sz.). Időben ezt követik a Mammilianushoz utalható töredékek (25—26. sz.); ez a fazekas valószínűleg 200 táján működhetett.

40 Számos töredék tartozott a 27. sz. edényhez; a darabok többsége másodlagosan égett, néhányon azonban elszíneződésnek nyoma sincs. A tál tehát még a római korban eltörhetett. Januarius II termékeit a pecsétlők korrelációs vizsgálatai a legkésőbbi csoportok egyikébe utalták;

41 ezt a fazekast korábban Antoninus-korinak tartották. A legkésőbbi rajnai sigillata a 32. sz., amely Julius II—

Julianus I-hez attribuálható; ez az áru Frankfurt—Heddernheim egyik — Severus Alexander pénzével záródó éremkinccsel keltezett — pinceleletében került elő.

4

'

2 A mintegy 20 db díszítetlen rajnai áru többsége Drag. 32 (XVII. t. 5.) formájú tányér; közülük kettőn IVVEjNISF bélyeg található

43 (XVII. t. 2.) (13. szelvény Ny-i fele, 3. ásónyom — ez a töredék másodlagosan égett, 20. szelvény, szórvány). A tányérok közt gyakori még a Drag. 31 forma Niederbieber 1 változata és a Curle 23-hoz közelálló Lud. Tb típus (XVII. t. 4.). A Drag. 33 formát mindössze két darab képviseli, egy töredék pedig a gömbhasú Drag. 54 típushoz köthető. A rheinzaberni sigillaták többsége a III. kőépületben került elő, köztük a legkésőbbi 31—32. sz. darabok is. A rajnai import valószínűleg Severus Alexander korával zárult. Figyelemreméltó, hogy egy Drag. 32 formájú tányér a ,,c" objektumban is előkerült, ami azonban nem mond ellent a gödör Antoninus-kori keltezésének, mivel ez a forma feltűnik pl. a 170-es évek végére tehető cambodunumi depot-leletben is.

44 Pannóniai leletegyüttesben azonban ez alkalommal először regisztrálhattuk a formát a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható pusztulási rétegben. Aránylag jelentős mennyiségben található meg anyagunkban a westerndorfi áru, amely elsősorban a limeskörzetben terjedt el. 5 díszített és 4 díszítetlen edényt köthetünk ehhez a manufaktúrához, utóbbiak a Drag. 31, a Drag. 32 és a Drag. 33 típusok közt oszlanak meg. A westerndorfi sigillaták többsége a Severus-kori Helenius-körhöz attribuálható; mindössze egy apró fragmentum sorolható a Comitialis-csoporthoz. Valamennyi darab szórvány vagy stratigráfiailag nem értékelhető. Szórvány200